Bill és Tom izgatottan állt a főváros egyik kis utcájának egyik bejáratnál.
Tom szívott egy nagyot a cigiből és tesójának nyújtotta.
-Ha most látjuk rajta,hogy tudja akkor elraboljuk...ha nem tud semmit akkor viszont örökre véget vetünk ennek az egésznek. Te sem jársz vele és én se barátkozom vele...értetted?- Bill és ő is beleszívott majd kifújta
-Értem...már hogy ne érteném-halkan és még egyet szívott majd elnyomta

*

Juliet is ott volt nálam. Bill elég feszélyezetten érezte magát pláne,hogy úgy váltak szét... Juliet rá sem mert nézni. Tudtam miért ilyen. Nekem már elmondta. Tudom,hogy beszélni akar vele így pár perc kínos csend után elhívtam Tomot azzal az ürüggyel,hogy segítenie kell levenni a szekrény tetejéről a jénai tálat.

-Hogy vagy? - Juliet halkan
Bill hátra nézett...azt hitte mástól kérdezi
-Jól...és te?-
-Mondanom kell valamit- halkan és tördelte az ujjait

Bill szeme felcsillant. Érezte,hogy azt fogja mondani Juy ,hogy Andreával nem boldog már...eddig sem volt boldog de mióta lefeküdtek főleg nem érezte jól magát. Juliet pontosan ezt érezte... de nem ezt mondta
Bill arca abban a pár percben leírhatatlan volt. Egyszerre volt meglepett,csalódott és mérges...
"Terhes vagyok... de nem veled akarom felnevelni...sajnálom"
Folyton ez az egy mondat járt a fejében. 100x elismételte de még mindig nem tudta felfogni...ezek szerint tőle lesz gyereke?
-És ha én vagyok az apa?-
-De nem te vagy... -hazudta magabiztosan
-Akkor meg minek mondod el?- állt fel hirtelen Bill. A szék amin eddig nyugodtan ült hátraborult. Egy hatalmasat csapott az asztalra aminek köszönhetően Juliet sírva fakadt- Minek mondod el? Halljam! Válaszolnál végre? Ha attól vagy terhes miért mondod el?-

Bill feje  vörös volt az idegességtől. Juliet viszont annyira meg volt rémülve
-Mi folyik itt?- jött vissza Tom
-Sajnálom Abby...de most inkább megyek- Bill
-Nem mehetsz sehova Brian! Nyugodj le- öleltem át
Juliet csak csendben ült a székén... a terítő mintáin végighúzva az ujját próbált nem Billre figyelni.

Az egész ebéd csendben telt. Tom próbálta azzal oldani a feszültséget ,hogy folyton dicsért minket,hogy milyen finom lett...
Erre csak mosolyogva figyeltem rá
-És mond csak.. néha nem érzel minket furcsának?- nézett rám Tom
-Már miért kéne?
-Hát csak...mert -mosolygott kellemetlenül- nem is tudom miért kérdeztem ilyen hülyeséget
-Tudom a mocskos kis titkotokat nyugi- mosolyogva

Neon cső zúgására ébredtem. Kinyitom a szemem de semmit sem látok. Ijedten kapnék a szememhez de nem tudom mozgatni... se a lábam se a kezem.
-Hahó...valaki- szóltam halkan
Semmi válasz
-Van itt valaki? - folytattam kétségbeesetten
-Csitujl-szólt egy hang. Iszonyat ismerős volt mégse tudtam megmondani kié lehetett
-Hol vagyok?-
-Jó helyen! Idefigyelj!Add ide a másolt flopit... - támaszkodott a székem két oldalára és közel hajolt hozzám
-Olyan ismerős az illatod...-halkan
-Válaszolj! - ragadta meg idegesen az állam
-Fogalmam sincs miről beszélsz...nem tudok semmilyen flopiról-
 Idegesen rántotta oda a fejem és erőszakosan megharapta az alsó ajkam majd egy könnyed mozdulattal oldalra fordította a fejem... iszonyatosan fájt.
-Játszhatjuk ezt is! -suttogta a fülembe