A kis Arleennal a kezében nyitotta ki a bejárati ajtót Tom.Későre jár. A picinek már rég ágyban a helye. A kocsiban mindig dúdolgatott valami szép kis gyerekdalt de most végig felfelé nézett. Tom betette a saját ágyába és levette róla a ruhákat, csak a bugyija maradt. Betakarta és megpuszilta.
Mára még tervezett egy hosszú fürdést. Áztatni akarta magát a vízben órákig... az mindig sokat segít neki de annyira álmos volt,hogy megmosta magát és befeküdt Arleen mellé. Egy pillanatra kinyitotta picike szemeit ,hozzábújt apjához és tovább aludt.

Tom párna mintás arcát a napsugarak világították meg.Megdörzsölte szemeit és nyújtózott egy hatalmasat
-apaa... büdösz vad- Arleen fordult a másik irányba és befogta orrát

Tom nevetve mászott oda és megcsikizte
-Vettem a célzást illatos hölgy- húzta fel a szemöldökét-Ma Bill bácsinál leszel egész nap-
-Ész tye?- karolta át pici kezeivel apja vállát
-Én nekem ma van pár dolgom , de este érted megyek és elviszlek enni- puszilgatta baba bőrét

*

Délelőtt Tom beadta Billnek a kislányt. Bill próbálta rávenni Tomot,hogy maradjon legalább ebédre , de hajthatatlan volt. Így inkább ráhagyta.
Tom leparkolt kedvenc helye előtt és vett egy kávét meg 2 db csokis fánkot és elsétált a pár utcányira lévő parkhoz. A levelek szorgosan hullottak a fáról . Kétség kívül ez Tom kedvenc évszaka. Leült a hatalmas fűzfa alatti padra és belekortyolt kávéjába. Ismét eltervezte,hogy itt fog ülni órákig és csak gondolkozik, de természetesen most sem történt így. Egy félénk nő állt meg előtte. Halkan köszönt és kért egy szál cigit. Tom a bal zsebéből kivette a dobozt és odadobta neki
-Tartsd meg-mosolyogva
A lány leült Tom mellé és rágyújtott. A kéztartása,a mozdulatai, a szemrebbenése. Olyan ismerős volt Tomnak. Látott már ilyet nem egyszer. Tom elővette a fánkot és beleharapott.
-Hogy hívnak?-kérdezte mosolyogva
-Tom...és téged? - teli szájjal
-Abigail-
Tom arcáról lefagyott a mosoly.Abigail...Abby,a pillantása,a mozdulatai... olyan mint Abbyé volt.
-Valami rosszat mondtam?- kérdezte a lány félénken
-Dehogyis... csak a kedvesemet is így hívták-
-Elváltatok?-
-Meghalt...2 hete- csukta be a szemét és halkan suttogta
-Én sajnálom,nem akartam,hogy szomorú légy- simogatta meg Tom karját

Több szó nem is esett. 1 órát biztos ültek egymás mellett. Abbynak ugyan ilyen illata volt. Tom arra hivatkozva,hogy rosszul van és várja otthon a kisgyermeke hazasietett. Bevágva az ajtót ment be a hálószobába
-Na jó... tudom,hogy hallasz! Miért csinálod ezt velem? Hmm? Nézhet mindenki dilisnek de te ne... piszkosul hiányzol és erre itt ez a lány... te küldted mi? Ne csináld ezt! - üvöltve beszélt felfelé majd egy hatalmasat belevert a falba. A falon pihenő képek is megremegtek. Kezéből számtalan helyen folyni kezdett a vér. Észre sem akarta venni, de pár zsepivel körbetekerte és indult is a lányáért.

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK