Juliet kedd este kopogott az ajtómon. Nyúzott volt és amint nyílt az ajtó a nyakamba borult és nem akart elengedni. Miután picit megnyugodott leültettem a kandalló előtti karosszékbe és hoztam neki teát. Kortyolgatás közben mindent elmesélt. Az aktust,a gyönyörű perceket,a majdnem lebukást és az érzéseit.
-Ühüm..szóval azt mondtad neki,hogy csak egyszeri volt de igazából nagyon is akarod még? - ültem előtte a földön. a lábára támaszkodva
-Pontosan... annyira csodálatos volt! El sem tudod hinni,milyen mikor kényeztet és mikor megcsókolt... és... ahw- vigyorogva nézett rám
-Te teljesen belezúgtál- vigyorogva
-De ez baj! Hát nem érted? Ha Andrea megtudja akkor azonnal megkeresi és megveri... és nem akarom,hogy baja essen-
-Szerintem Andrea nem olyan. Szóval szerintem meg értené ha inkább Briannal lennél-
-De nekem ott van ő. És... jó férj...-
-Szereted?-
-Igen-
-Jobban mint Briant?-
-Ez viszont egy nagyon fogós kérdés.. Brian...istenem annyira jó vele,de egyben nem is értem...és igazából nem is ismerem... soha nem beszél a munkájáról...-
-Ezek csak apróságok! Üljetek majd össze és beszélgessetek-
-Furcsa lenne beállítani hozzá és beszélgetni miután elküldtem a fenébe és azt mondtam,hogy jó volt de ez volt az utolsó... -

Az egész éjjelt végigbeszéltük. Ha picit lenyugodott Bill majd beszél vele. Andreának meg még nem említi meg. Még nagyon nem.
Délután 3 körül csörgött a mobilom. Patrik. Már pár hete kinyomom neki. Pedig a főnököm. Félő,hogy most negyed órát kiabál majd behív túlórázni
-Háló?-vettem fel
-Szia... Mi lenne ha végre dolgoznál is? - kérdezte cseppet sem idegesen,nyugodt ...sőt...inkább vidám hangon
-Hát... ha adsz feladatod megcsinálom-
-Hozd be a flopit...-
-Jó... most gyorsan bedobom-

Egyenletes sípolás.
-Neked is szia- tettem le a szemem forgatva

Gyorsan az emeletre siettem és a párkányt felemelve nyúltam be a flopiért...
-Höh? - hajoltam le hirtelen. A flopi sehol. Kétségbeesetten tapogattam végig , még a párkány alját is. Sehol semmi.
Benéztem a függöny mögé... a virágcserépbe... de sehol egy árva flopi
Kétségbeesetten hívtam vissza Patrikot

-Hogy mi? Hogy mi? Mit mondasz? Mégis,hogy lehetsz olyan istentelenül hülye ,hogy olyan helyre teszed ahol megtalálják-üvöltözött
-Bocsáss meg,hogy az ablakpárkány aljára ragasztva azt hittem lehetetlen megtalálni... -
-Ezek szerint mégsem! Van 2 napod ,hogy megtaláld! - tette le

Az egész lakást felforgattam.Összes dobozt,ruhát...mindent. De nem is értem miért mikor tudtam,hogy valaki vagy valakik ellopták.
Este 8 körül nyílt az ajtó. Tom állt ott kínaival a kezében
-Hát itt meg mi történt?- nézett körbe
-Őhm... most nem érek rá... - pakoltam vissza a dvd-ket
-Betörtek?- pakolt le és egy szó nélkül segített keresni
-Nem... csak kerestem valamit-

Rájött,hogy mi is történik itt... apró mosoly jelent meg az arcán
-Értem! Hát akkor segítek keresni-
-Oh szükségtelen...mert nincs itt... ne haragudj de rengeteg a dolgom... most nem tudok veled lenni-
-Szívesen segítek,persze előbb a mocskos dolgaidat tüntesd el... nem akarom,hogy kényelmetlenül érezd magad-húzta fel vigyorogva a bal szemöldökét
-Nekem nincs olyanom...- halkan és visszatettem a párnákat a kanapéra
-Nyugodj meg cica. Meglesz az a f...valami-puszilta meg az orrom

Valamennyire lenyugodtam

-Megterítesz?-halkan és a nyakába bújtam
-Persze! De előbb leveszem a kabátom
Kiment az előszobába és felakasztotta a kabátját. Mikor húzta el a kezét fel sem tűnt neki,hogy az iratai kiestek.
Mikor végeztem a nappaliban kimentem a cipős szekrény elé és bepakoltam a cipőket.

-Kész van az asztal... hova is tettem a kaját?-
-A nappali asztalra-mosolyogva mutattam meg neki
Ekkor feltűnt egy  fekete kis tok a fogas alatti asztalon...odaléptem és a kezembe vettem ,nem is sejtve mi vár rám.