Letettem a kezemben lévő dolgokat és lassan kinyitottam. Mosolyogtam egyet Tom képén. Majd a névre pillantottam.
Amikor meglátta Tom mi van a kezembe odakapott és kivette a kezemből
-Ez az enyém- tette a zsebébe
-Bocsi...a földön találtam-
-Jó... semmi baj-ment vissza

Pár óra múlva az egész ház csillogott
-Köszönöm a segítséget- ültem le mellé a kanapéra
-Nincs mit -mosolygott- de már igazán ehetnénk-
-Megmelegítem- pusziltam meg majd bementem a konyhába és megmelegítettem a kínait
Besiettem és odaadtam neki az ő adagját
-Vagy várj...- néztem meg az enyémet majd az övét- abban több a hús... -cseréltem ki
-Hey! Ezt nem! - cserélte vissza
-De...de...dee-nyafogtam
-Rád borítom! Fogd be és egyed a tiéd... - kezdett enni
-Beleköpök! - hajoltam oda
-Köpj... - vonta meg a vállát
-Emííííl! -

Olyan ideges lett,hogy az egész adagot a tányéromba öntötte. Felkelt és az előszobába ment
Felvette a cipőjét és a kabátot
-Várj már! Most ne legyél mérges...csak hülyéskedtem-
-Így is fáradt vagyok...majd eszek a Mekibe- nyitotta ki az ajtót
-Jó...akkor jó éjt- halkan
-Szia- ment ki gyorsan és becsapta magam mögött az ajtót

Sóhajtva dőltem az ajtónak és lecsúsztam rajta. Miért leszek szerelmes ilyen pasikba? Nincs olyan nap mikor ne vesznénk össze... legszívesebben mindent elmondanék magamról és akkor nem lenne baj. De nem lehet!
Tom vezetés közben tárcsázta tesóját,hogy most azonnal induljon haza akárhol is van... beszélniük kell!

-Ez már nagyon kockázatos... ha pár másodperccel később látom meg akkor már le is bukunk... -mászkált fel s alá Tom a nappalijukban
-Akkor mi legyen? Beszélni kellene Neilel... ő biztos tudja,mit csináljunk-
-Igen az lenne! De megölni nem ölhetem meg...azt nem lehet-
-Megölni biztos,hogy nem! Juliet teljesen ki lenne akadva-
-Kit érdekel most Juliet?- kiabált
-Mi bajod van? Engem igenis érdekel! És tudod miért? Mert szeretem! És mert lefeküdtem vele de kidobott utána... és nekem kell ő. És meg is fogom szerezni! Ha kell megölöm Andreát...-

A sötét folyosón lassan erős fénysugár futott végig. 2 férfi sétált rajta végig. Nem szóltak egymáshoz...csak mikor a vasajtóhoz értek. Soha nem jártak még itt. Főnökük azt mondta csak akkor jöhetnek ide ha valami igazán megoldhatatlan feladatuk van. Izgatottan kopogtak. Egy kis csattanás és az ajtó résnyire kinyílt.
Először Tom lépett be rajta. Bill izgatottan lépkedett utána. Neil egy hatalmas barna asztal mögött ült. Fejét eltakarta a számítógépe. Lába keresztbe feltéve az asztalra,a sok papír tetején.
-Jó napot...-szólalt meg halkan Tom
Lassan leemelte lábait a bútorról és rájuk pillantott.
Bill egy sebhelyes arcú,félszemű,50 éves férfira gondolt. De nem. Szőke rövid haja volt.Picit felzselézve.33-35 körüli... öltönyös férfi
-Mondjátok mi a helyzet...-
-Abigail Peterzről lenne szó- ült le Tom
-Megvan a flopi...akkor mi a baj?-
-Az,hogy túl sok mindent tud már...vagyis semmit sem tud. De Bill összemelegedett Abby legjobb barátnőjével én meg jelenleg nem is tudom mi...de igazából... persze nem komolyan-
-Mond már a lényeget! - csapott az asztalra
-Összejárkálunk...meg ilyenek-
-Szóval ti lefeküdtetek velük...értem...-
-És tegnap Abby megtalálta az irataim-

Neil erre felkapta a fejét
-Hogy mi? - kelt fel
-Kiesett a zsebemből... de időben elvettem..szerintem-
-Szerinted vagy biztos vagy benne?-
-Szerintem...-
-Jó akkor megvan mi a megoldás...raboljátok el.-
 

Következő rész: Nincs más megoldás...