Juliet felszisszenve nézte a monitort.
-Gyönyörűek és egészségesek... mikorra van kiírva?-
-Január 9-
-Az már csak 1 hét... -
-Bizony... gondolja,hogy minden rendben lesz?-
-Ez magától és a kis lurkóktól függ... a lényeg,hogy ne stresszeljen és akkor minden rendben lesz...-mosolyogva törölte le a nagy pocakról a zselét

*

Bill fel s alá járkált a kórterem előtt.

-Na?-esett neki izgatottan amint kiért Juliet
-Minden rendben... -halkan és elment mellette
-Hazaviszlek... meg meg... mutatok pár dolgot amit vettem... remélem tetszeni fog-
-Ha nálad van a lakásba akkor nem megyek-szállt be a kocsiba
-Ne csináld már ezt! -szállt be ő is és elindította a motort
-Mit? -emelte fel a hangját
-Jó csinálj bármit csak ne húzd fel magad... az kárt tehet a babákban-
-Nem húzom fel magam csak egy dolgot nem értek...hogy miért pont Abby?-
-Mert ő lopta el a flopit...és mert van egy főnökünk... aki ezt a feladatot adta. De hidd el mi is nagyon megszerettük-
-Azért raboltátok el... és basszus már, miért kellett ezt tenned velem Bill?- kezdte el csapkodni Bill vékony kezét és keservesen felsírt

Bill megállt az út szélén és a lány felé fordult. Egy picit hagyta,hogy a lány kitombolja magát. Juliet pár perc múlva lihegve borult Bill mellkasára
Bill gyengéden átölelte szerelmét és a hajába puszilt

*

Tom minden egyes nap virágcsokrokat küldözgetett nekem. Az elején mindet kidobáltam aztán a 10. csokrot vázába tettem. Egy pici borítékot dobált mindig a postaládámba mellé. Általában hívj fel szöveg volt rajta.
Ma is ugyan úgy vártam a virágot. 10 percenként kukucskáltam ki az ablakon,hogy mikor jön. Persze haragudtam rá és legszívesebben ugyan azt tettem volna mint ő velem. Éppen kapcsolgattam a televíziót mikor hallottam ,hogy valaki bedobott valamit a postaládába. Felpattantam és kiszaladtam. Felrántottam az ajtót
-Szia Tom... -halkan és egyben csalódottan
-Jó napot hölgyem... esetleg vár valami fontos levelet?-
-Áh...nem lényeg... hogy vagy?-
-Megvagyok! És ön?-
-Tökéletesen... nagyon hideg van... gyere be egy teára-húztam be majd a konyhába siettünk

Tom a postásom. 17 éves és diákmunkán van. Nagyon jól el lehet vele beszélgetni...

-Mennyi keresel?-
-Pár Eurót hetente... épp elég arra,hogy anyának segítsek -
-Apukád?-
-Nem ismerem... -
-És van tesód?-
-Van. 3 kis tesóm és 2 nagy...-
-Én eddig erről miért nem tudtam?-
-Nem tetszett kérdezni- szürcsölt bele a teába

1 éve már biztos ismerem még sem tudok róla semmit... lefogadom ő mindent tud rólam.

-Lenne egy kis munkád... ha segítesz jól megfizetem-
-Nekem arra nincs időm...-
-Egyszeri munka-mosolyogva
-És miről lenne szó?-
-Segíteni kéne picit átrendezni a lakást-
-Ez nem egy napos munka-nézett körbe
-Tudom de tényleg jól megfizetném-
-Nem fogadhatom el a pénzét-

Mosolyogva töltöttem neki még teát
-Mivel tudnálak rávenni?- hajoltam egyre közelebb