-Mond -mosolyogtam rá nem is sejtve mit szeretne mondani
-Hát...csak azt akartam mondani,hogy... mennyünk -

Kellemetlenül érezte magát. Nem mondhatja el. Kitalálta mit fog csinálni,hogy megszerezze a flopit és én soha az életbe ne tudjam meg,hogy ők tették. Már csak a hazugságokat kell elsimítani... de arra még van idő.

-Menjünk -

Mielőtt hazaértünk volna még bementünk a boltba édességeket venni és gyertyát. Jah meg pezsgőt.
-Majd én fizetek- vette elő a pénztárcáját-
-Hogyne! - vettem elő gyorsan a zsebemből a pénzt és odanyújtottam

Bill pufogva csomagolta be a kajákat és mentünk is.
-Megvárnál itt ? Elmegyek pisilni- szaladt el.

Gyorsan elővette a telefonját és tárcsázott is.
-Csá...figyelj van 10 perced,hogy felmenj és megkeresd a flopit! - Bill amint felvette tesója
-Jó... de csörgess meg,ha a közelben vagytok- tette le

Tom felszaladt a hálómba. Itt a legmegfelelőbb alkalom,hogy elvegye az összes fegyverem,késem ...stb.
Kikapta a dobozt és az ágyra dobta. Majd kutatni kezdett a szekrényemben. Csakhogy ott nem talált mást csak fehérneműket.
-Hm... ez egy vadállat... - nézte meg őket egyesével.- Ilyen fehérneműket csak egy szadomazós ember hord...- dünnyögte és eltett párat a zsebébe
Ideje sem volt megkeresni a flopit mivel én vezettem. 60 helyett 80-al... 100 helyett 130-al...
-Picit lassíthatnál...- kötötte be magát miközben a telefonján pötyögött
-De haza akarok érni időben... ugyeee megnézzük a reszkessetek betörők c. filmet?- vigyorogtam

10 éve nem ünnepeltem a karácsonyt. Persze,hogy gyermeki izgalommal vártam az estét.

-Persze de én majd letusolhatok?-
-Naná... épp kérni akartam-nevettem
-Marha vicces vagy- vonta fel a szemöldökét mosolyogva-
-Tudod,hogy szeretlek- néztem rá egy pillanatra

Az ütő megállt benne. Ne! Ezt ne! Nem szerethetem...még csak barátilag sem! Nem, Nem és Nem!!!

-Az....az jó mert ...én is- halkan és inkább kinézett az ablakon
Erős sárgába mentem át a világ talán legnagyobb kereszteződésén

-Istenem még nem akarok meghalni! - nyüszögte és megkapaszkodott
-Ne nyafogj már mint egy kislány...-forgattam a szemem
-FIGYELJ MÁR! - kiabált rám

*

-Szitált a hó... és beszélgettünk... csak arra emlékszem,hogy nem volt időm elrántani a kormányt... -töröltem meg az orrom a pulcsim végével
-Ivott alkoholt az elmúlt 8 órában?-olvasta fel az orvos ami a lapon volt
-Nem! -
-Hozzátartozója a sérült?-
-Nem! A legjobb barátom! -
-Mióta van jogosítványa?-
-Mi lenne ha inkább a betegről beszélne ahelyett,hogy ilyen fölösleges kérdésekkel idegesít? Épp elég ideje ahhoz,hogy tudjak jól vezetni-
-Ne haragudjon de meg kell kérdeznem-
-3 éve! Elmondaná végre,hogy van a beteg?-
-Most folynak a vizsgálatok.... várjon kérem még-

Bekísért egy fehér szobába ahol volt pár kék szék, előtte egy barna asztallal rajta pár 2-3 éve lejárt újság.
Undorítónak tartottam a helyet.A szagtól hányingerem lett. Időm sem volt leülni , kivágódott az ajtó és egy szempillantás alatt előttem állt Tom.
-Hol van?-fogta meg a pólóm és elemelt a földtől
-Nem tudom! Most vizsgálják-
-Mit tettél vele? - üvöltötte. Az arca vörös volt és látszott rajta,hogy mindjárt felrobban. Szemei üvegesen csillogtak
-Baleset volt...-
-Hogy lehettél ilyen felelőtlen? Halljam! Hogy tehetted ezt?- dobott el.
Fájdalmasan felnyögtem. Valami a hátamba állt. Oldalra néztem és sikítva kihúztam az oldalamba fúródott székdarabot
Tom egy pillanat alatt csöndbe lett
-Jó...jól vagy?- remegő hangon
-Hívj orvost...- fogtam le a vérző sebet

Mire kimondtam már ott sem volt. Pár perc múlva 2 orvos jött felém egy tolókocsival
Beültettek és az orvosiba vittek.
-Székmaradványok nincsenek... össze kell varrni- mondta az orvos miután kivizsgált
-Tesz feljelentést?- vette elő megint a papírt
-Dehogy teszek... és ha nem teszi el a papírt lenyeletem magával! -

Tom a 2 terem között mászkált.Egyikhez sem jutott el mert mindig megfordult. A kezét ropogtatta és magában mindig egy mondatot ismételt.
"Nem lesz semmi baj,mindketten meggyógyulnak"
A lámpa halványan pislákolt a folyosón. Néha pár orvos rohangált. Csecsemők születtek.Idős emberek haltak meg.
Egy műtőben pedig küzdöttek egy fiatal férfi életéért.
 

Következő rész:A csend a leggyönyörűbb módja annak,hogy kimutasd mennyire szereted a másikat