Tom fáradtan borult le a kanapéra. Sóhajtva nézett körbe a csendes szobába. Egy csomó emlék...egy csomó érzelem. Szomorúan nézett a szekrényen lévő képekre. Mindegyiken annyira boldogok,szerelmesek. Egy férfi és egy barna hajú ,csillogó szemű lány öleli egymást. A másikon egymásra néznek. A harmadik képen pedig az első gyermeküket tartják. A pici Arleent (Árlin). 3 éve Durhamban fogant meg a pici. Szerelemgyerek. Abigail a szülést követő fél évben nagyon lebetegedett.A szoptatás és az azt követő időszak nagyon nehéz volt neki. Fél éve mint a már megszokott sétájukra indultak. Napsütés , madár csiripelés,minden megvolt. Tom végig mosolyogva magyarázott és tervezte a jövőt. Egy fagyis kocsihoz sietett és vett 2 csokis finomságot. Soha életében nem volt ennyire boldog. Pár éve még azt hajtogatta testvérének,hogy mennyire nem hisz a szerelemben.Most meg lassan 4 éve boldog párkapcsolatban él és megszületett a gyönyörű kislány.
*
Fekete cipőjét súrolva nézett maga elé. Hol rontotta el? Miért nem figyelt szerelmére?
Több száz ember gyűlt össze. Mindenki feketébe öltözve, néhány közelebbi rokon,barát egymást ölelve sírtak. Tom a sarokba meghúzódva szorongatta az alig 2 éves kislányát. Nem akarta elhozni és ideges is volt magára. De nem tudta senkire sem bírni... és hát, az anyukája temetése volt. Nem akarta,hogy mindenki sajnálja vagy,hogy mindenki megölelgesse. Egyedül akart lenni és ki akarta ordítani magából a fájdalmat.
Tom átadta egy picit Simonenak Arleent és előkapta a cetlit amire felírta mondanivalóját. Mély levegőt vett és tesójára nézett. Bill biztatás képpen bólintott egyet.
-Nos...először is szeretném megköszönni,hogy ennyien eljöttek. Abby is nagyon örül neki. Tegnap éjjel írtam pár sort szerelmemnek... amolyan búcsú szöveg de ő is tudja,hogy sose válunk el igazán... mindig mikor dúdolgattam vagy énekelgettem mosogatás vagy zuhany közbe Abby mindig belopózott mögém és vigyorogva hallgatta. Voltak ebből viták mert tudom magamról,hogy nem tudok énekelni de ő mindig mondta,hogy számára az én hangom a legcsodálatosabb-csuklott el picit a hangja de nem sírt... mások előtt nem- szeretnék ezentúl mindenben részt venni amire eddig nem tudott rávenni... na szóval... szeretném akkor elénekelni azt a pár sort amit neki írtam-köhintett egyet és halkan elkezdte énekelni. Nem akarta,hogy mindenki hallja. Bár most nem is érdekelte más. Leguggolt a sír mellé és csendesen elénekelte
I remember years ago (Emlékszem néhány évvel ezelőtt )
Someone told me I should take (Valaki azt mondta, hogy figyeljek oda )
Caution when it comes to love (Mikor eljön a szerelem. )
I did, I did (Odafigyeltem, odafigyeltem. )
/ https://www.youtube.com/watch?v=9ybhPQyJS8k /
Az első sorokban mindenki hallotta . Bill, Simone, Gordon , Jürgen és Abilail családja .
-Szeretlek-suttogta Tom és megsimogatta szerelme örök nyugovóhelyét. Arleen odatotyogott Tomhoz és az ölébe ült
-Ana moszt ott vany jent?- nézte a sírt a pici
-Nem... anya ott van fent a felhők között- mutatott felfelé
-Gye otty isz hajj minkety?-
-Persze szerelmem... anya mindig hall minket. - puszilta meg mosolyogva
Utolsó kommentek