Bocsánat a várakozásért :/ A Blog.hu szarakodott... itt van pár kérdés és válasz :D

K:Mikor jön össze Bill és Juliet?  
V:Még sokára :P De mire igazán komoly lesz a kapcsolat addig még sokat kell szenvedniük
K:Mikor jön össze Tom és Abigail?
V:Honnan veszitek,hogy összejövünk? :D XD
K:Billék elmondják a titkokat?
V:Nem. Lebuknak.
K:Boldog vége lesz?
V:Persze :D Nem szeretem ha szomorú a vége valaminek :D
K:Ugye Billnek nem lesz baja?
V:Nem fog meghalni ^^ De elég sokára fog felépülni :/
K:Mikor fog Andrea és Juy szakítani?
V:Hát igazából.... Juy elszökik :P

__________________________________________

A gép sípolása hangosan járta körbe az az egész szobát. Tom szíve begörcsölt és nagyon rossz érzése volt. Felpattant és a műtő ajtajához lépett... Feltépte az ajtót és tesójához sietett. A kisebbik Kaulitz arca tele volt sebekkel, a karja összezúzódva.
-200! - kiáltott az orvos és újra rátette a hófehér testre a képet. Bill teste már háromszor emelkedett meg. De semmi
-Bill! Bill hallasz? Nem hagyhatsz itt! Hallod? Ne merj itt hagyni! - kiabálta neki ikertesója- Szeretlek te hülye! Nagyon szeretlek és nem élem túl nélküled! Kelj már fel- akadt el a hangja és egy kövér könnycsepp folyt le az arcán. Bill vállára
-250! -
A gép sípolása alábbhagyott, szaggatott sípolás következett
-Van pulzusa! De nagyon alacsony-nővérke

Tom egy nagy levegőt vett és picit megnyugodott
Nem is volt ideje felfogni igazán már ki is küldték,hogy tudják folytatni a műtétet
Mikor becsukta az ajtót éppen akkor toltak el a tolókocsival
-Egy pillanatra- mondtam az orvosnak aki megállt
-Hogy van?-
-Most élesztették újra...-
-Istenem- sírtam el magam
-És te? Hogy vagy?-
-Nem jól... figyelj Emil én iszonyat sajnálom-
-Sajnos ezzel nem sokat segítesz... de most nem nagyon érdekelsz bocsi- fordult el

Szomorúan néztem ahogy lassan eltűnik a folyosó végén.

-Kicsim-sietett az ágyamhoz Juliet-Hogy vagy?
-Megvagyok ,köszönöm- mosolyogtam
-Emil csinálta veled?- idegesen-Megölöm!
-Ne Juliet...kérlek! Briant majdnem megöltem-
-Micsoda?- sápadt el
-Autóbalesetünk volna-
-Istenem! De ugye már jól van?-
-Kómába esett Juliet! Érted ezt? Én miattam! -takartam el az arcom
-Kincsem! -ölelt át-Nem lesz semmi baja -mosolygott- tudok tenni valamit érted? -
-Igen! Lécíves menj be hozzá -néztem rá nagy szemekkel-
-O...oké- vett egy mély levegőt és egy puszi után átment

Bill szobája csendes volt, még mindig csak a gépek hangja zavarta meg a csendet. Tomnak egyik nap eszébe jutott mit mondott neki még kiskorában mindig Bill.
" A csend a leggyönyörűbb módja annak,hogy kimutasd mennyire szereted a másikat. Ha egymás szemébe néztek és nem érzitek kínosnak a némaságot akkor igazán szeretitek egymást"
Juliet a kanapéra dobta táskáját és a férfi ágya mellé lépett és megfogta a törékeny kezet
-Szia Brian- mosolygott halványan- Az orvosok azt mondták az ajtóban ,hogy jót tesz neked ha beszélnek hozzád így végiggondoltam mit is tudnék neked elmondani... Végre nem vágsz az ember szavába... Tudom,hogy sokat mondtam neked,hogy idegesítően sokat jártatod a szád...de most mégis nagyon hiányzik a hangod! Nem tudom mit érezhetsz most legbelül..Utálsz vagy szeretsz? Bár gondolom az első. Meg is értenélek, hiszen amit tettem az nem emberhez méltó volt. Tudom,hogy nehéz elfogadnod Andreát de én igazán szeretem őt! Szerelemből! De téged is...és ezt nem szabad! Tegnap mikor megtudtam a balesetet rögtön idejöttem... egy esküvőről. Ami az enyém lett volna - tört ki belőle a sírás- Hozzámegyek Andreához amint vissza megyek Olaszországba! Csak így tudlak elfelejteni.-

Bill arca meg sem rendült. Viszont belülről ordított! Legszívesebben megütötte volna a lányt. Sose ütött még meg nőt,de most azt tette volna.

Juliet lámpaoltásig bent volt. Tom kikönyörögte magának a pótágyat. Mindent megtett azért,hogy a tesója mellett maradhasson. Sikerült neki.
-Jó éjt tesó...remélem holnap javul az állapotod- fogta meg tesója kezét és betakargatta - Megvan a flopi! Tudod hol találtam meg?- mosolygott- Az ablakpárkány alatti résben...nagyon cseles... de nem olyan mint mi... hát remélem együtt ünnepeljük majd meg ezt a munkát is. Ha meggyógyulsz akkor örökre lezárjuk ezt az egészet. Sőt ha akarod el is költözhetünk. Én soha többé nem dolgozom nőkkel. Nagyon brutális. Pláne ha helyes... -

Tom arra lett figyelmes,hogy éjfél van. Már 3 órája folyamatosan beszél.Mindenről be akart számolni. A kinti életről,hogy mit evett,hogy mik a tervei.

-Na tényleg jó éjt... nagyon késő van- hajolt oda és egy lágy puszit adott a sápadt arcra- szeretlek tesó- halkan és a fejét a párnára hajtotta

A kórház ezen része csendben pihent. Mindenki aludt. Ki rengeteg nyugtatóval , ki csak mert fáradt. De egy valaki keservesen sírt. Egyedül volt és nem volt kit átölelnie. Abigail most érezte magát igazán egyedül. Nincs testvére akire számíthat,de még csak szülei sem. Pár hónapja érezte úgy először,hogy családra lelt.
A Kaulitz családban.

Következő rész: 3 napja van még