Andrea arca egy pillanat alatt sápadt lett.Lassan közeledett Juy felé... sose ütött még meg lányt. De most penge élen táncolt.
Felemelte a kezét ,hogy pofont adjon feleségének.
-Hozzá ne merj érni! - szólalt meg mögüle egy ismerős hang
Mindketten ránéztek. Bill állt ott ökölbe szorított kezekkel és lassan  közeledett az ideges férfi felé.
-Brian...ne bántsd kérlek... - állt közéjük Juy
-Akkor húzzon el...-
-Mi az,hogy húzzak el? Ki vagy te?Ez az én házam is -
-Jó... elmondod neki te vagy elmondjam én?- nézett Juliettre
-Brian...kérlek ne- csuklott el Juy hangja
-Miről van szó? Mondjátok már el! - kiabált Andi

Bill végiggondolt mindent mielőtt belépett volna a házba. Erősnek látszik de olyan gyáva valójában. Amint meglátja Juliet könnyeit megenyhül és nincs szíve elmondani kié is a baba.Előtte még határozottan megbeszélte magával,hogy mit fog mondani... de most valahogy még se tudta kiejteni az egyszerű szavakat.

-Abby jól van... felhívhatta Emilt...- suttogta
Juliet egyszerre megkönnyebbült. 2 dolog miatt... 1. nem mondta el Bill mi is az igazság... 2. mert a legjobb barátnője él még. Legszívesebben megölelt volna valakit...de nem tudta eldönteni melyik férfihoz is menjen. Vett egy mély levegőt és megölelte Andit.

Este Andreának sok munkája akadt...így Juy elment a közeli kis parkba sétálni. A park szélén egy kisebb patak folydogál. Szép tiszta. Ápolt az egész környék. Eszébe jutott,hogy mikor kicsi volt mennyit ment a közeli bányatóhoz játszani a barátaival,mennyire koszos volt a víz. A mellette lévő kis játszótér össze vissza volt firkálva csúnya szavakkal.Sose gondolta volna,hogy egyszer egy ilyen puccos helyen fog élni. Olaszország és Németország között fog cikázni. Lesz egy gazdag olasz férje és nemsokára megszületik a baba. Más nő ilyenkor a legboldogabb a világon. De ő egyáltalán nem volt boldog. Nem szerette Olaszországot,nem szerette a férjét. Egy bársonyos érintést érzett a vállán. Oldalra fordult és a koponyás gyűrűről rögtön felismerte. Bill volt az. Megkerülte a padot és a lány mellé ült.

-Nem félsz itt ilyen későn? Vannak itt furcsa emberek- gyújtott rá
-Elnyomnád légyszíves? Nem akarok elpatkolni...-
Bill mosolygott a lányon. szívott még egyet bele majd 2 ujjával elnyomta. Juliet egy csomag rágót dobott Bill ölébe.
-Nem félek... 12 évig karatéztam-dugta mindkét kezét a zsebébe és oldalra nézve figyelte a fák egyenletes mozgását
-Akkor írnál egy listát,hogy miket mondhatok és miket nem? Nem akarom,hogy megverj-mosolygott Bill
-Rendben... majd elküldöm Emailbe-mosolygott végre
-Mit csináltál volna ha megüt?-
-Fogalmam sincs... sose láttam még ilyennek... -sóhajtott fájdalmasan
-Fogalmam sincs miért nem mondtam el neki az igazat-
-Brian...mi lenne ha nem szólnál bele az életembe?-
-Lesz egy közös kisbabánk... bele fogok szólni ne félj-
-Holnap megyek vizsgálatra... -
-Megyek veled-
-Figyelj rám jól! Köztünk nem volt semmi.. és nem is lesz-
-Mégis lefeküdtél velem...-
-Mi lenne ha nem pofáznál bele állandóan?- kiabált rá
Bill hirtelen odahajolt és lágyan megcsókolta Julietet. Apró puszikat adott a szájára majd lassan bedugva a nyelvét járta közbe szájpadlását

Azon az éjszakán még egy csoda történt... amit már egyszer átéltek.Meg is lett a gyümölcse.