A csendes folyosókon hangos cipődobbanásra lettek figyelmesek. 2 rendőr érkezett a 382-es kórterem elé. Bekopogott majd bement az egyik.
-Jó napot...Bill Kaulitz?-
-Igen...én vagyok az-

A férfi odalépett és hátratette Bill kezeit majd bilincset tett rá

-Jogában áll hallgatni. Bármi, amit mond, felhasználható Ön ellen a bíróságon- vitte kifelé
-Mi ez? Ez valami félreértés... mi folyik itt?-

Amint kivitték Billt a másik rendőr bement Juliethez

-Mi folyik itt? Miért vitték el?- idegesen
-Szeretnénk kikérdezni önt...Észlelt bármiféle különös dolgot Billben ez alatt a pár hét alatt?-
-Igen...ideges volt a szülést illetően, valamint nem nagyon beszéltünk... miért?-
-Gyilkosságot követett el! -
-Hogy mondja? Ez biztos,hogy nem-
-A nyilvántartásban az szerepel,hogy Bill Kaulitz fél éve még bérgyilkos volt de ezt abbahagyta...így már nem volt joga megölni Andrea Maurust-

Juliet a név hallatán felült. Meg szólalni nem tudott. Könnyek szöktek a szemébe és a pulzusa egyre nőtt.

-Nem halhatott meg... képtelenség... nem! NEM! - kiabálta

Bill lánccal a kezén ült le a székre. Juliet nyúzott arccal ült vele szembe az üvegablak mögött... suttogott egy sziát és a telefonhoz nyúlt

-Szia-Bill halkan
-Hogy tehetted ezt?-
-Esküszöm nem én voltam! Higgy nekem. -
-Miért csak úgy véletlen téged gondoltak gyilkosnak? Lett is volna okod megölni-
-Mi?- lett ideges és az asztalra csapott
-Mondjuk,hogy megszerezz engem-
-Tudod mit?Erre inkább nem mondok semmit... de nem én voltam és ha kiderül már bánhatod,hogy ezt mondtad-dőlt hátra a széken
-Tomot is behozták... -
-Mi?Miért? - hirtelen felült és az ablakhoz hajolt
-Mert,hogy segédkezett a gyilkosságban...Bill kérlek nézz a szemembe és úgy mond,hogy nem te voltál-sírta el magát Juliet

Bill az üvegre tette a kezét és úgy nézett Juliet szemébe

-Nem én tettem! Nem én öltem meg őt! Nem én voltam az-
-Re...rendben,hiszek neked-tette ő is oda a kezét
-Most mindjárt mennem kell...motozás van,de legközelebb mindent elmondok...jó? -
-Mi mindent?-
-Ezt az egészet...az eddigi életem... mindent-
-Rendben... ugye nem bántanak téged itt?-
-Nem... a picikkel mi van?-
-Besárgultak,így még bent maradnak 1 hétig...-
-A táskám bal zsebébe ott a kulcsom... emlékszel mikor múltkor mutatni akartam valamit?-
-Igen...-
-A vendégszobából gyerekszobát csináltam és vettem pár ruhát , az elég lesz... a széf kódomat kérdezd meg anyától és ott van pénz-
-Bill...-halkan
-Kérlek... én meg amint tudok hazamegyek! Csak bízz bennem-
-Bízok! Szeretlek - sírva
-Szeretlek- mosolyogva és letette a telefont

Integetett még egyet majd az ajtóhoz lépett. Az őrök ráncigálva nézték át nem e rejtett el valamit.

*

-A hétvége még se jön össze... Barátnőmnek kell segíteni mert a párja börtönbe ment-
-Nyomorék... megdug valakit aztán börtönbe megy-fintorogva
-Mi van? Na jó most hagyd abba! Ne hívd nyomoréknak! - keltem fel idegesen

Meg se tudott szólalni. Én is meglepődtem rajta. Mióta nálam van eléggé elbunkósodott.

-Most megyek... neked meg dolgozni kell menni...majd beugrok érted 5-re-vettem fel a cipőm
-Nem kell...ma haza megyek-vette fel a táskáját és már ment is

Juliethez siettem. Az ajtón alig tudtam bemenni. A földön hevert minden.

-Hello! -szóltam fel az emeletre

Nem válaszolt csak pár perc múlva jött le az emeletről
-Szia-halkan-elaludtak-

Megöleltem és magamhoz szorítottam.
-Ne legyél szomorú... ha nem Bill a bűnös akkor kiengedik-simogattam a hátát
-Hallottam már olyanról,hogy nem ... és Tom is bent van-

Megfogtam a vállát és eltoltam

-Hogy Tom? De... de ő miért?-
-Mert,hogy állítólag segített Billnek-
-Ne már! Tuti nem ők voltak.-

Matt sírt fel hangosan aminek köszönhetően Emily is keserves sírásba kezdett.
Felmentünk és én Emilyt , Juy pedig Mattet vette fel.
A kislány hatalmas könnycseppekkel bújt a nyakamba.A hátát simogattam és lassan ringattam

*
-Kérem álljanak fel-bíró

Mindenki felállt. Bill és Tom letette esküjüket majd kezdődött a faggatózás
Mikor Billt kérdezték ki én végig Tommal szemeztem. Nem haragudtam már rá.Próbáltam elhinni,hogy nem ők voltak.
Engem is kikérdeztek

-Mikor találkozott utoljára Tom Kaulitzal?-
-Kb.2 hete nálunk volt... -
-Bántotta már valaha önt?-

Tomra néztem majd rögtön rávágtam egy "nemet" . Ha hezitálok csak kihúzza belőlem az igazságot
-Bill is és Tom is egy nagyszerű ember...segítőkészek,biztos vagyok benne,hogy nem ők voltak

Mielőtt még elvitték őket odamentem Tomhoz és egy lágy csókot adtam szájára. Mosolyogva puszilta meg a homlokom és eltűnt a vas ajtó mögött.

-Puszilok mindenkit... a piciket is... Julietet is- mondta Bill elcsukló hangon és ő is adott egy puszit a homlokomra majd ő is eltünt az ajtó mögött