HTML

Love Monster

Abby aki Németország egyik leghíresebb újságírói cégénél dolgozik megbízza főnöke,hogy írjon könyvet azokról a férfiakról akik kihasználják a nőket.Ez lenne élete legnagyobb dobása és ezzel kitörhetne az unalmas életből.Meg is találta a megfelelő embert.

Twitter

Utolsó kommentek

  • Dinn: szegény kicsi lány :( olyan ennivaló pedig *.* nagyon jó rész lett, baba, így tovább :P (2011.04.20. 21:27) Love Monster - 3. rész
  • AndroiDorka: semmiképpen nem hagyom abba az írást ^^ ez az életem és nagyon köszönöm,és imádlak titeket ,hogy í... (2011.04.20. 14:50)
  • Th Angel: Jaj, Dorka! Ismerős helyzetet vázoltál fel. Bár nekem 4-en néha 5-en szoktak komit írni. Nem a ko... (2011.04.20. 10:03)
  • Th Angel: Behalás! Ez nagyon oltári! Imádom! *.* Még-még-még!!! (2011.04.17. 00:00) Love Monster - 2. rész
  • AndroiDorka: Mindenképpen sietek ^^ köszönöm :P (2011.04.14. 17:39) Love Monster - 2. rész
  • Utolsó 20

Chat

Ne írj más nevébe!

Naptár

április 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30

First Christmas with you (Betti írása)

AndroiDorka 2010.12.24. 11:05

Az idei első hó amire oly sokan vártak, hajnalban végre megjött. Mikor reggel kinyitottam az ablakot az ablakpárkányon nagy mennyiségű friss hó hevert. Azonban ahogy jobban körbenéztem láttam, hogy még mindig esik. Sűrű hó függöny takarta el előlem az eddig megszokott látványt. Miután kellő képen átfáztam a hideg decemberi levegőn becsuktam az ablakot és ránéztem a naptárra. A szívem nagyot dobbant és hirtelen melegség öntött el. Azon kis tárgy szerint ma December 23-a van. Ez a nap több okból kifolyólag is fontos helyet foglal el a szívemben. Nem csak azért mert másnap Szenteste lesz, hanem azért is mert ezen a napon kezdődött a kapcsolatom Tommal. Így nem csoda hogy az elmúlt 2 évben dupla örömmel és izgalommal várom a December hónapot. Miután álmosan és kicsit átfagyva elcsoszogtam a fürdőbe letusolni, nekiálltam reggelizni. Tegnap este megbeszéltük az ikrekkel, hogy ma átmegyek hozzájuk segíteni az előkészületekben. Szerencsére az én lakásom már kellő képen fel van készítve a nagy napra. Azonban a fiúknak a sok utazás és fellépés miatt nem volt sok idejük erre, hisz ha otthon is voltak akkor nem volt már elég erejük az ilyesmihez. Miközben a müzlimet kanalaztam csörögni kezdett a telefonom, jelezve azt hogy a fiúk felébredtek. Bill megígérte hogy felhív engem, ha már kellő képen észhez tértek és készek a mai munkára. Írtam nekik egy sms-t hogy 1 órán belül náluk vagyok. Azért írtam 1 órát mert nem tudtam, hogy kocsival mennyi időbe fog telni mire átjutok hozzájuk. Rendet raktam a lakásban, elmosogattam a szennyes edényeket, majd melegen felöltözve, megpakolva csomagokkal kiléptem a lakásból. Ahogy kimentem a lépcsőház menedékéből, azonnal megcsapott a hideg, és a hó is mintha erősebben esett volna. Összehúztam a kapucnimat és sietős léptekkel elindultam a kocsim irányába. Közben észrevettem, hogy a hókotró kocsi már hajnalban eltakarította az utakról a havat és le is szórta azokat, így járhatóak voltak az utak szerencsére. Bedobtam a csomagokat a hátsó ülésre és beültem a kocsiba. Még mielőtt elindultam, előkotortam a telefonomat a táskámból és tárcsáztam az ikrek lakását. Mivel járhatóak voltak az utak így remélhetőleg előbb is érek oda hozzájuk. Hármat csöngött a telefon amikor meghallottam Bill édes hangját.
 

-Igen tessék? –vette fel
-Szia Betti vagyok. Csak azért hívlak, hogy valószínűleg hamarabb odaérek hozzátok.
-Járhatóak az utak? –kérdezte
-Igen, de honnan tudtad hogy ezért?
-Andreas is most jött meg és kicsit korábban mint ahogy ígérte. –nevette el magát Bill
-Na látod én legalább felhívtalak titeket. 
-Te rendes kislány vagy.
-Ezért is kaptam ajándékot a Mikulástól. –most én nevettem el magam
-Akit álnéven Tomnak hívnak.
-És idén ő volt a Mikulás.
-Igen. Akkor várunk és vezess óvatosan. –ígértette meg velem
-Mindig óvatos vagyok főleg télen.
-Rendben. Tom most jött meg, lement venni egy két dolgot. –tájékoztatott
-Nemsokára én is ott vagyok akkor.
-Addig is vigyázz magadra.
-Ígérem Bill. Szia
-Szia! –tette le a telefont
 

Bill a kis szószátyár, akárhányszor beszélni kezdünk telefonon ő mindig belelendül.
Miután meggyőződtem arról hogy mindenem megvan, elindultam a fiúkhoz. Szerencsém volt, mert az utak tűrhető állapotban voltak, így nem kellett attól tartanom hogy bármi történik. Viszonylag hamar fél óra múlva már a parkolóban pakoltam ki a csomagokat a kocsiból. Épp azon töprengtem, hogy hogyan is hoztam le őket egyedül, amikor egy szürke Ford leparkolt mellettem. Oda se figyeltem az illetőre csak a csomagokkal voltam elfoglalva.
 

-Segítsek? –kérdezte
Felnéztem és csak ekkor láttam hogy Georg az.
-Szia –mosolyogtam rá
-Úrég Betti mi mindent hoztál? –nézett a csomagokra miközben a kezébe adtam egy párat
-Csupa olyan dolgot vettem, ami a két mormotának nincs meg.
Sikeresen kipakoltunk mindent a kocsiból, majd nagy nehezen bezártam a kocsit.
-Gustav is hozott egy két dolgot nekik. –mondta miközben a lépcsőház felé tartottunk
-Akkor el lesznek látva bőven dolgokkal.
 

Mivel mind a kettőnk keze tele volt, így inkább úgy döntöttünk, hogy megnyomjuk a kapucsengőt. Pár csöngés után Andreas vette fel a kaputelefont.
-Igen? –kérdezte
-Szia Andreas kinyitnád nekünk az ajtót? –kérdezte Georg
-Persze máris. –mondta és a következő pillanatban kattant az ajtó
Georggal nagy nehezen beevickéltünk az ajtón, és nagy csomagokkal megpakolva elindultunk fel. Azonban a 2. forduló után szembe találtuk magunkat Andreassal aki papucsban jött le elénk.
-Ti aztán jól fel vagytok pakolva. –vett el tőlünk néhány csomagot
-Betti bevásárolt a fiúknak. –tájékoztatta Georg
-Vettem észre. –indult fel
Követtük őt a 3.-ra ahol az ikrek lakása volt. Andreas az ajtót nem csukta be így könnyedén belibbent az ajtón a két fiú.
-Add csak oda. –ajánlotta fel Andreas és elvette tőlem a szatyrokat
Nem ellenkeztem, mivel csomagokkal megpakolva nehezen tudtam volna levenni a cipőmet. Épp raktam fel a cipőmet a tartóra amikor észrevettem, hogy a fiúk vadul vigyorognak felém.
 

-Mi az? –kérdeztem értetlenül
-Nem jutott eszedbe netán hogy milyen nap van ma? –kérdezte Bill
-Azon kívül hogy Karácsony előtti napon vagyunk? –játszottam az értetlent
Természetesen eszembe jutott az évforduló is, de egy kicsit gonoszkodtam a fiúkkal.
-Ennyi? –kérdezte Georg
-Várj hagy gondolkodjak. –vágtam töprengő arcot
Ekkor megjelent Tom is az előszoba folyosóján.
-Tényleg nem jut semmi más az eszedbe? –kérdezte
-Nem igazán. –néztem rá bár nagyon megsajnáltam amilyen szomorú arcot vágott
 

Úgy csináltam mint aki nekiáll kipakolni de közben csak az ajándékát vettem ki. Odamentem hozzá azzal a látszattal, hogy üdvözlöm őt. Azonban ő még mindig nagy szemekkel nézett rám. Nem bírtam tovább nézni a bánatos arcát így inkább színt vallottam.
 

-Ugye te se gondoltad komolyan hogy elfelejtem azt a téli napot?
-Tessék? –kapta fel a fejét
-Szerinted el tudom felejteni azt a decemberi napot amikor összejöttünk? –ismételtem
-Szóval nem felejtetted el? –kérdezték a többiek
-Dehogyis te buta! Hiszen ma 3 éve. –mosolyogtam Tomra
Tom hirtelen semmit se tudod mondani, csak nézett rám széles mosollyal. Majd szorosan magához ölelt, és megcsókolt.
 

-Ugye tudod hogy nagyon szeretlek? –kérdezte miután elengedett
-Igen. Ahogy én téged. Nagyon. –bújtam hozzá
A fiúk csak mosolyogtak a mi kis jelenetünkön.
-Majd elfelejtettem, vettem neked valamit. –nyújtottam felé az ajándékát
Tom érdeklődve kezdte el bontogatni az hosszúkás csomagot. Amikor kibontotta és meglátta a repülőjegyeket hitetlenkedve nézett rám.
-Ne rám nézz. Nem velem mész. –mondtam
-Hát akkor kivel? –kérdezte Georg
-Billel. –mosolyogtam Billre
-Tessék? –értetlenkedett Bill
-Ez az én karácsonyi ajándékom nektek. Tudom hogy mostanában rengeteget dolgoztatok, és teljesen kivagytok merülve. Ezért úgy gondoltam, hogy megleplek titeket egy utazással a Maldív-szigetekre.
-Betti ez.. –kezdte Bill
-Remélem, hogy azt akartad mondani hogy köszönjük Betti.
-Imádunk. –mondták egyszerre és megöleltek
Jó érzés volt örömet okozni nekik. Bár ettől függetlenül vettem nekik még ajándékot. Tudom hogy haragudni fognak rám amiért ennyi mindent veszek nekik de úgyis megenyhülnek majd.
 

-Na akkor nekiállunk a készülődésnek? –kérdeztem miután elengedtek
A fiúk lelkesen elindultak a konyha felé, engem viszont Tom a szobája felé húzott gyengéden.
-A te ajándékodat még oda se adtam. –nézett rám
-Tom nekem a te szerelmed a legnagyobb ajándék. –bújtam hozzá
-De én szerettelek volna meglepni valamivel, ami személyes, és mindig emlékeztet arra, ami köztünk van és remélem még sokáig lesz is. –mondta
Tom odament a szekrényéhez és egy közepes dobozzal tért vissza.
-Mi ez? –néztem rá
-Majd meglátod. –mondta
Nekiálltam kibontani a csomagot, és egy kis dobozt találtam a nagy dobozban elrejtve.
-Az a lényeg. –mosolygott
-Azon belül is egy kis doboz lesz? –nevettem el magam
Ő megrázta a fejét és érdeklődve nézte ügyködésemet. A kis dobozban már valóban ott volt az ajándékom ami gyönyörű volt. Egy karkötő volt, amibe bele volt vésve egy mondat:
„…world behind my wall. . . you are here in my heart
-Tom ez gyönyörű! –néztem fel rá
-Reméltem hogy tetszeni fog. –vette ki a kezemből a karkötőt és a csuklómra rakta.
-Nagyon. –öleltem meg
Miután kellően kigyönyörködtem magam az ajándékomban, csatlakoztunk a többiekhez.
Amikor azonban megláttam őket a konyhában kisebb infarktust kaptam majdnem. A helység olyan volt mint ahova a bomba odacsapott.
-Jesszus ti meg mit alkottok itt? –kérdeztem
-Nekiálltunk a sütésnek –mondta a csupa lisztes Bill
-Szakértő nélkül ezt ne tegyétek. –nevettem el magam
-Akkor mit csináljunk? –kérdezte Georg
-Hát talán álljatok neki a fának. Gustav és Bill majd segít nekem. –mondtam
-Akkor mi feldíszítjük a fát. –mondta Andreas és elindultak a többiek a nappaliba.
A fiúkkal elővettük a karácsonyi vacsorához szükséges alapanyagokat, és nekiálltunk a főzésnek. Mivel az ikrek vegetáriánusok így tofut is készítünk, nekünk többieknek meg hagyományos ételt. Persze a salátát mindannyian szerettük, így abból jó sokat vásároltunk még tegnap Billel.
Miközben mi az étellel foglalkoztunk, Tomék a díszítéssel valamint a fával foglalkoztak.
Persze nem bírták ki bolondozás nélkül, így amikor Bill nem figyelt Tom egy szép masnit tett a hajába. Szegény Bill már csak arra figyelt fel, hogy Gustav a hasát fogva nevet. Értetlenül nézett a többiekre, mígnem meglátta a saját tükörképét az egyik szekrény ajtajában.
Erre megtorlásul Bill lefújta Tomot műhóval. Mondhatom gyönyörűen nézett ki fehér foltokkal a ruháján. Georg és Gustav kacagva figyelte az ikreket, ahogy egymásra fújják a műhót. Így nem csoda hogy mire feldíszítették a lakást, beletelt nekik 2 órába. Annyi dekorációt vásároltam nekik, hogy nem győzték kirakni. Andreas még el is motyogott valami olyat, hogy jövőre ha vásárolok valamit én rakom ki és ők főznek. Ezen persze mindenki jót nevetett, én meg csak rosszallóan néztem rá. De miután Bill megbökött a kezében lévő fakanállal én is elnevettem magam.
A díszeket könnyedén felrakták a fára, bár egy kettő Andreas és Tom jóvoltából így is összetört. Az égők felrakásánál, voltak olyan gonoszak hogy szegény Georgot beletekerték egyikbe, és bedugták az égőt. Így szegény Georgból egy élő fenyőfa lett. Persze Bill és Gustav Georg segítségére sietett és kioldozták őt a szorult helyzetéből. És persze hogy a következő áldozat Bill és Tom volt. Egymásnak háttal beletekerték őket egy méretes égősorral. Mondanom se kell, hogy mindenki nevetni kezdett, egészen addig amíg meg nem láttak az ajtóban állva.
 

-Bocsi hogy megzavarom az idillt de szükségem van a két kuktámra. –mondtam
-Máris adjuk az egyiket. –mondták és kioldozták Billt
Miután én visszakaptam a két kuktámat, folytattuk tovább a főzést. A fiúk meg befejezték a fa díszítését.
Késő délután már a tofu készen volt, és csak a hús sült a sütőben. Így rátértünk a sütik elkészítésére. Persze egy két sütit már otthon megcsináltam így már csak át kellett hoznom. Gustav és Bill nagy segítségemre voltak a sütésnél, egyedül valahogy nem bírtam volna. Azonban délután 5 órakor megszólalt a kaputelefon. A fiúk felkapták a fejüket a csörgésre.
-Ki lehet az? –kérdezte Georg
-Nem tudom. Nem várunk elvileg senkit. –mondta Bill
-Majd én felveszem! –rohantam ki kötényben a kaputelefonhoz
 

A fiúk értetlenül néztek engem, miközben beengedtem a váratlan vendéget.
Majd mindjárt megtudjátok, ne legyetek kíváncsiak! –mondtam
Billék összenéztek és egyre kíváncsibban várták hogy a vendég felérkezzen. Amikor meglátták hogy ki az, még a szájuk is tátva maradt.
-Dóri? –kérdezte meglepetten Gustav
-Személyesen. –állt meg az ajtóban mosolyogva
-De örülök, hogy itt vagy. –öleltem meg
-Téged is jó látni csajszi. –viszonozta az ölelést
-Dóri? –hallottunk egy hangot a hátunk mögül
Elengedtük egymást és a hang irányába fordultunk. Bill ott állt velünk szembe, és megkövülten nézett ránk.
-Öhmm Bill bocsi nem szóltam hogy Dóri is velünk tölti az estét. Remélem nem gond. –mondtam
-Viccelsz? Dehogyis! –mondta Tom és megölelte drága barátnőmet
-Szia Tom! –mondta nevetve
-Jó újra látni téged. Vagy ezer éve nem dugtad felénk az orrod.
Tom alaposan megszorongatta Dórit majd elengedte. Mindenki szép sorban megölelte és üdvözölte őt már csak Bill maradt hátra.
-Na ki jön kóstolni a krémből? –kérdeztem a konyhában állva
Persze mindenki vette a lapot és megrohamozták a konyhát.
-Jó újra látni Bill. –mondta Dóri
-Téged is. –nyögte Bill
 

Egy percig egymás szemébe nézve álltak, majd…
-Hiányoztál. –ölelte magához Bill
-Te is Bill. –bújt a karjai közé Dóri
Mi persze a konyha ajtóból kukucskálva néztük a jelenetet és olvadoztunk.
-Remek ötlet volt. –mondta Georg
-Szerintem Billnek ennél jobb ajándékot nem is adhattál volna. –mondta Andreas
-Ez alap volt, hogy meghívom Dórit is. Az már más tészta hogy ők megint aranyosan összebújnak mint a galambok. –mondtam olvadozva
-Hmm de finom ez a krém. –hallottam Tom hangját
-Thomas! Mond hogy nem nyúltál bele! –fordultam meg
Persze Tom nem evett bele a krémbe, hanem ott állt mögöttem.
-Az előbbi megszólításért most belenyúlok. –mondta és tényleg belenyúlt a krémbe
-Héé! –mondtam de Tom ekkora már lenyalta a krémet az ujjáról.
-Ne lessétek már őket. Inkább folytassuk a fa díszítését. Gustav meg segít neked kicsim. –mondta Tom
Tudtuk hogy igaza van, így mindenki ment a maga dolgára. Eközben az előszobában Bill és Dóri szenvedélyes ámde hangok nélküli üdvözlése folyt. Majd 20 perc múlva Bill és Dóri bejöttek a konyhába, kézen fogva.
-Miben segíthetünk? –kérdezte Bill
-Ti? Semmiben. Üljetek csak le és foglalkozzatok egymással. –mondtam
-De..-kezdte Dóri
-Nincs de! A kaja készen van, a süti is már sül. Szóval amúgy sincs mit segíteni. –mondta Gustav
-Rendben. –mondták és bementek a nappaliba a fiúkhoz
-Remek időt futunk. Még csak fél 6 de már készen vagyunk. –mondta Gustav
-Mert remek segédeim voltak. –mondtam miközben mosogattam
-Hát igen köszönöm. –tette a fejét Gustav
Mi még a konyhában sürgölődtünk, miközben a fiúk már készen voltak, és a nappaliban beszélgetni kezdtek.
-Ti tudtatok róla hogy Betti meghívta Dórit? –kérdezte Georg
-Én tudtam róla. –mondta Gustav és leült Georg mellé
-Te honnan? –nézett rá Bill
-Betti beavatott a tervébe.
-Mindenesetre örülök hogy itt vagy. –mondta Bill és megcsókolta Dórit
A fiúk füttyögni kezdtek, és Georg meg Tom még tapsolt is. Nagyon örültek annak hogy Bill és Dóri ismét együtt van. Jó volt újra boldognak látni a két legjobb barátomat. Eközben én még felsöpörtem a konyhában, és előszedtem a karácsonyi terítéket. Miután az asztal is készen volt, fáradtan leültem Andreas mellé és a vállára hajtottam a fejemet.
-Elfáradtál? –kérdezte
-Kicsit. –bólintottam

A többieket néztem és elmosolyodtam. Értük bármit megtennék, még akkor is ha lehetetlenséget kérnek. Erre gondolva hamar elmúlt a fáradtság, és a kedvem is jobb lett. Még egy ideig ültem Andreas vállára dőlve, amikor Andreas helyet cserélt Tommal. Ő az ölébe húzott és szorosan magához ölelt.
-Minden rendben kicsim? –kérdezte
-Persze. Minden készen áll a karácsonyi vacsihoz. –mondtam
-Egy angyal vagy. –csókolt meg
-Értetek bármit szívesen teszek. –mondtam
-Akkor mire várunk? Mindenki menjen készülődni a vacsorához. –állt fel Gustav

-Dóri neked előkészítettem a vendégszobát. Georg és Gustav nektek is készen áll egy szoba. –álltam fel Tom öléből.
-Akkor itt találkozunk ha mindenki kész. –mondta Bill

Mindenki elvonult készülődni a vacsorához, hogy kellő képen megünnepeljük a Karácsonyt.
Bill rettentő elegánsra vette a formát, és a fehér ruházatához még egy hófehér nyakkendőt is kötött magának. Gustav és Georg fehér ingben és sötét farmer mellett döntöttek. Dórim egy gyönyörű szép hófehér egyrészes ruhát választott erre az alkalomra, ami nagyon jól állt neki. Bill persze nem győzte dicsérni szíve hölgyét. Andreas valószínűleg összebeszélhetett Billel mert hasonlóan öltözött fel mint barátja, csak ő nem vett fel nyakkendőt. Tom is a hófehér szín mellett döntött. Fehér pólót és egy fehér nadrágot vett fel. Végül én is egy fehér nadrág és egy fehér pánt nélküli felsőnél döntöttem.
Fél óra múlva már mindannyian a nappaliban voltunk. Mindannyian sikeresen összeöltöztünk egységesen fehérbe.

-Most hogy mindannyian készen állunk akkor menjünk enni. –mondta Bill
Mindannyian kivonultunk az étkezdébe, ahol várt minket a szépen megterített asztal.
-Ejha kitettetek magatokért. –mondta Andreas
-Hát igen köszönjük. –mondta Gustav
-Na meg Bettinek. –mondta Dóri
-Azért Bill és Gustav sokat segített. –mondtam
-Mindannyian kitettünk magunkért. –mondta Tom
-Akkor lássunk neki. –mondta Georg

Miután mindenki helyet foglalt, kellemes társalgás közepette, nekiálltunk megvacsorázni. Jó volt látni, hogy mindenki meg volt elégedve az étellel. Az ikrek a tofunak örültek, Gustavék meg a finom húsnak örültek igazán. A salátának is nagy sikere volt. Vacsora közben figyeltem a többieket. Bill Dórival és Tommal beszélgetett, Gustav és Georg kisebb vitába keveredett hogy a tofu vagy a sült e a finomabb. Andreas pedig nekem ecsetelte hogy neki a saláta ízlik a legjobban. Ezen kicsit meglepődtem, de örültem annak hogy mindenkinek ízlett a vacsora.

-Hát gyerekek azt kell hogy mondjam nagyon finomra sikeredett a vacsora. –dőlt hátra Georg
-Örülök, hogy ízlett. –mondtam
-Akkor átmehetünk a fához megnézni az ajándékokat. –javasolta Bill
-Te nagy gyerek. –nevette el magát Dóri
-Már megszoktuk. –mondta Gustav
-Nos akkor menjünk. –állt fel Tom
Mindenki izgatottan átment a nappaliba hogy kibontsuk az ajándékokat.
-Legyen az elsőbbség a vendégé. –néztem Dórira
-Hát akkor először én adnám oda az ajándékokat. –mondta

Tom egy kisebb sapka és fejpánt gyűjteményt kapott valamint új pengetőket (amiket azonnal ki is próbált). Georgot egy nagyobb ajándékkal lepte meg (mivel nem tudott eljönni a születésnapjára) így ő egy új gitárt kapott tőle. Természetesen Georg elkerekedett szemekkel fogta az új szerzeményét, és ki is próbálta hogy milyen jól szól. Gustav hasonlóan dobszenvedélyével kapcsolatosan kapott ajándékot. Andreas megkapta a régóta áhított laptopot. És hogy én mit kaptam? Nekem jutott talán a legszebb ajándék. A barátsága, és azokból a képekből készült video, amelyeket még akkor csináltunk amikor 1 hetet a bajor hegyekben töltöttünk fent. Tőlem is hasonló dolgokat kaptak a fiúk. Tomot, Dórit és Billt kivéve. Tom megkapta tőlem a régóta áhított fecskefarkú gitárt, amit még 2 hete nézett ki magának. Dóri és Bill egy egyhetes nyaralást kapott tőlem Rodosra. A fiúktól kaptam cd-ket, valamint egy szép akusztikus gitárt. Méghozzá azt amit a múlt héten láttam ott ahol Tom gitárját vettem. Tomtól pedig azt az ajándékot kaptam, hogy kibérelt nekünk egy hétre fent a hegyekben egy kis házat. Ennek az ajándéknak nagyon örültem, mivel imádtam a hegyekben lenni. És most a szerelmemmel lehetek fent egy hétig.
Miután mindenki megkapta illetve átadta az ajándékát a másiknak, én Billre és Dórira néztem. Ők ketten még nem adták át egymásnak az ajándékaikat.

-Kezd te. –mondták egyszerre
-Na jó kezd te akkor Dóri. –mondtam
-Rendben. Nos az én ajándékom nem mérhető pénzben. Talán nincs is akkora értéke mint egy gitárnak vagy egy repülőjegynek. –kezdte

A fiúk összenéztek értetlenül, Bill azonban csak meredten nézte Dórit.
- Nos az én ajándékom az, hogy ide költöztem a szomszédos házba. És ez a tiéd. –mondta majd odanyújtott Billnek egy kis dobozt. Bill arcán széles mosoly és csodálkozás keveréke látszódott. Kibontotta a dobozt, és egy lakáskulcsot talált benne.
-Ez kulcs a lakáshoz. –mondta Dóri
Mindenki Bill reakcióját figyelte. A kulcsot nézte, majd ránézett Dórira. A következő pillanatban széles mosoly keretében megölelte Dórit.
-Szeretlek. –mondta sugárzó mosollyal
Összemosolyogtunk a fiúkkal. Örültünk hogy ők ketten végre együtt lesznek, és nem szakítja el semmi őket egymástól.
-Én is szeretlek Bill. –mondta majd megcsókolták egymást.
-Jaaj hát nem édesek? –kérdeztem
-De nagyon azok. –mondta Gustav
-Most olyanok mint ti néha Tommal. –bökdösött Georg
-Ez van. Végülis ikrek nem? –tűnődött Andreas
-Lehet van benne valami. –mondta Gustav
-Azért jó hogy itt vagyunk. –mondta egyszerre Bill és Tom

Erre mindenki elnevette magát, hogy Bill és Tom megint mennyire egyszerre nyilvánult meg. Miután végeztünk az ajándékok kibontásával, egy kis édességet nassoltunk. Ki mit attól függően hogy mit szeret. Volt fagyi és gesztenyepüré, amelyek választása megosztotta a bandát. Gustav és Tom egymaguk kifogyasztottak két doboz tejszínhabot, Bill meg egymaga megevett egy egész doboz fagyit.
Amikor már mindannyian kidurrantunk a sok étel befalásától, leültünk a tv elé és a Reszkessetek betörőket néztük hála Gustavnak és nekem. A többiek meg belementek, mert azért mindenki úgy ahogy szerette ezt a filmet. Közben én Billt figyeltem, hogy vajon ő mikor adja oda Dórinak az ajándékát. De ő feltűnően nyugodtan tűnt, szinte észre se vette hogy őt figyelem. Végül feladtam, Bill figyelését és inkább a filmre koncentráltam. Rengeteget nevettünk, és rettentő jó érzés volt, hogy újra együtt voltunk.
-Hát szerintem ezt a filmet soha nem unom meg. –mondta Gustav 2 óra múlva
-Ahogy én sem. Nincs karácsony e film nélkül. –nyújtóztam egyet
-Szóval akkor jövőre is számíthatunk rá hogy ezt nézzük. –mondta Georg
-Nem. Jövőre a 2. részt fogjuk megnézni. –bíztattam
-Remekül hangzik. Hány részből is áll ez a film? 4? –kérdezte Bill
-Utána előröl kezdjük, szóval ne örülj. –mondta Gustav nevetve
 

Erre mindenki elnevette magát. Már mindenki készülődött kimenni a konyhába amikor Bill felállt.
-Várjatok még egy kicsit. –mondta
Mindenki megállt és Billre nézett.
-Azt hiszem én még tartozom egy ajándékkal. –fordult Dóri felé
Dóri meglepetten állt fel Bill mellé.
-Nem tudtam hogy mit adhatnék neked, hogy milyen ajándékkal lephetnélek meg. –kezdte
-Bill nekem a szerelmed a legnagyobb ajándék. –mondta Dóri
-De olyat akartam adni, ami mindig emlékeztet arra, hogy nekem te vagy a legfontosabb. –folytatta Bill

Majd egy apró dobozt nyújtott át Dórinak.
-Remélem tetszeni fog. –mondta Bill
Dóri kíváncsian nyitotta ki a kis dobozkát, amiben egy gyűrű volt. Egy fehérarany gyűrű, amibe gravíroztatva volt.
yours my heart…forever…”

-Bill ez gyönyörű.
-Ezt soha ne felejtsd el. Szeretlek Dóri és ezen semmi nem változtat. Soha. Örökre a szívembe zártalak. –mondta Bill
-Nem mondom hogy nem leptél meg, mert akkor hazudnék. De.. Bill én se foglak soha elfelejteni és nem is akarlak. Mindig látni akarom a gyönyörű szemeid, érezni akarom a közelségedet és tudni hogy mellettem vagy. És itt is leszel még hosszú ideig. Szeretlek tiszta szívemből Bill Kaulitz.

Mi a fiúkkal teljesen odavoltunk és lélegzetvisszafojtva vártuk hogy mi lesz. Persze nem kellett sokat várni és Bill szorosan a karjaiba zárta Dórit és forrón megcsókolták egymást. Szerintem ennél szebb Karácsony kérve sem kaphattunk volna. Újra együtt voltunk, ami már nagyon régen volt. És két számomra nagyon fontos embert boldognak láthattam. Bill és  Dóri a világ összes boldogságát megérdemli. És most hogy itt álltak előttem sugárzó mosollyal, hirtelen úgy éreztem hogy a világ összes ajándéka eltörpül eme látvány mellett. Tom keze a derekamon kizökkentette a gondolatmenetemből.
-Gyere kicsim. Ünnepeljünk a többiekkel. –mondta
-Mindjárt megyek menj csak. –csókoltam meg
-Rendben. –mondta
Odament Billékhez és gratulált nekik. Én viszont odamentem a szekrényhez és elővettem a fényképezőgépemet. Ezt a pillanatot meg kellet örökítenem. Miután az első fotót megcsináltam, a többiek észrevették hogy mit alkotok és pózolni kezdtek. Először Georg és Gustav állt be nekem, majd Bill és Dóri összebújva állt a kamera elé. Andreas Tommal állt be nagyon laza pózba. Majd Bill és Tom egymást átkarolva álltak be vigyorogva a kamera elé. Amikor a második képet csináltam, Andreas nagyon hülye fejet vágva, hirtelen befigyelt a képbe így persze hogy a képen annyit lehet látni, hogy Andreas vágja a fejeket, az ikrek meg nevetnek. Aztán Dórim Georg és Gustav közé állt be, és titkon szamárfület mutatott a két jómadárnak. Tom, Georg és Gustav együttesen álltak pózt a következő képhez. Méghozzá úgy, hogy Georg és Gustav a kezében fogta Tomot aki vigyorgott mint a tejbe tök. Végül csináltam egyet Dóriról és Tomról. Arról a két személyről akiket mindenkinél jobban szerettem a világon. Majd a többiek elkezdtek győzködni, hogy most én álljak a kamera elé. Gustav átvette tőlem a kamerát és fotózni kezdett. Először Tommal készült pár fotóm. Igaz akkor a szívbajt hozta rám amikor felkapott és úgy pózolt a kamerának. Majd Billel lett egy közös fotóm. Ami szintén viccesre sikeredett mert Bill lejjebb hajolt hogy ne legyen hozzám képest olyan magas. Georg és Gustav gyerek módjárta bújtak hozzám, és úgy vágták a fejeket, amikre persze én elkezdtem nevetni, szóval elképzelhető milyen képek születtek. Andreas volt  legjobb ő csak simán és aranyosan beállt mellém. Végül Dórimmal készült még sok képem. Beálltunk egymásnak háttal, és mint a titkos ügynökök felemeltük a kezünket. Majd fura képeket vágva pózoltunk Gustavnak, aki szegényem alig bírta ki nevetés nélkül.
Ezek a képek biztosan bekerülnek egy közös albumba, hogy mindig emlékezzünk ezekre a percekre. Felejthetetlen volt ez az este az biztos.
Én csak egy dolgot kérnék még a Karácsony szellemétől. Ez a boldogság, ami akkor és ott járt át minket, egész évben sőt mi több, egész életünkben kísérjen el. És ne felejtsük el azt ami igazán fontos. A szeretetet. Mert a szeretet az ami mindenen átsegít minket.

Boldog Karácsonyt Minden Tokio Hotel rajongónak.

És persze Boldog Karácsonyt Neked is Drága Dórim!
Neked is Boldog Karácsonyt Macitesóm^^

2 komment

27.rész - Fél év eseményei

AndroiDorka 2010.12.20. 18:11

Lassan gurult végig a fekete Audi az utcákon. Ropogott a hó alattunk. A padokon idős hölgyek ültek piros esernyőben. Mögöttük a dombon sikítozó gyerekek szánkóztak. Szerelmes párok sétáltak a friss hóban. A rádióban valami 60as évek top listája szólt...

-Akkor holnap hívlak... -adtam egy arcra puszit az ügyvédemnek
-Minden papír megvan?-mosolyogva
-Igen itt van a táskámban! Akkor majd beszélünk...jó éjt- szálltam ki és mielőtt még bementem volna a házba integettem neki

Ma fél éve,hogy hazakerültem a "rabságból" . Első dolgom az volt,hogy vettem egy kutyát és egy kamerát a kapura nézve. Nem mondhatnám azt,hogy minden rendben van azóta. A munkám elején elmondták nekem ,hogy előfordulhat ilyen és erre készüljek fel. De ilyenre nem lehet.Hogy mi van Tommal? Fogalmam sincs. Hetente kétszer látom őt a bíróságon. Patrik jelentette fel őket testi bántalmazásért. Hiába ellenkeztem ragaszkodott hozzá. A per után 2 hónappal kiléptem Patrik mocskos cégétől. De vissza vonni a pert már nem lehet.
Juliet és Bill között 2 napig volt minden meseszép. Míg haza nem kerültem. Juliet vigyorogva jött át elmesélni,hogy Billel mennyire boldog... muszáj volt elmondanom neki a rossz hírt. Teljesen összetört lelkileg így ismét összeköltöztünk. Jah igen...Andrea. 2 hónapra vissza kellett mennie Olaszországba pár dolgot elintézni... Juy biztos benne,hogy nő van a háttérbe és már néha betegesen képzelődik.

-Beírattalak egy gyógykezelésre-mondtam vacsora közben
-Miféle kezelés? Gyogyósokat kezelnek?-
-Nem vagy normális... csak egy nő van ott és beszélgetsz vele-
-Magyarán agytürkász... ne nézz már hülyének- akadt ki és ledobta a villát
-Juliet te is tudod,hogy szükséged van rá... a baba érdekében is-
-Kit érdekel a baba? Ő az oka mindennek... minden rendben lenne ha nem lettem volna terhes-
-Nem hibáztathatod a gyereket! Ti nem figyeltetek oda a védekezésre-

Fújtatott rám. Egy pillanatra megijedtem a tekintetétől de álltam . Nem csinálhatja tovább ezt
-Kérlek! Te vagy a legjobb barátnőm és én nem tudnék neked ártani... csak segíteni akarok

Pár percig lesütött szemmel turkált a tésztában majd rám pillantott.

-Hova kell mennem?-

Mosolyogva nyomtam a kezébe a kinyomtatott papírt. Telefonszám , lakcím minden megvan...

*

-Gondolod,hogy felkelt már?- Bill izgatottan és a telefonját szorongatta. Amint elment róla a kép azonnal újra megnyomott egy gombot ,hogy nézze mennyi az idő. Néha elfelejtette mit is akart és csak percekig nézte a háttérképét. Az ultrahangos kép volt rajta.
-Az érdekel,hogy Juliet mit érez még irántad vagy azt,hogy hogy van a kis Huan meg a kis Miguel?- nevetve Tom
-Hülye...nem is így fogják  őket hívni-nevetett fel azért Bill is
-Legyen az egyik Tom... és nevezzétek el egy csodás és eszméletlenül szexi emberről... rólam- húzta ki magát büszkén

Míg ők a kandalló előtti kanapén nevetgéltek addig Németország leghíresebb nyomozói egy képet tűztek fel a bűnözők falára.2 testvérpárról akik hatalmas bűnt követtek el. Elvettek istentől egy életet. Egy férfi  fal fehér arca  világított ki egy zsákból amit később egy hullaszállító tett be az égetőbe.
 

2 komment

26. rész - Mesélj még

AndroiDorka 2010.12.10. 13:08

Az egész házat finom citrom illat árasztotta el. A viharok miatt áramszünet volt.  Bill 2 bögrével a kezében lépdelt a kanapé elé és odaadta a lánynak.
Juy csak egy vékony lepedővel volt körbetekerve. Bill pedig a megszokott feszülős bokszerben. Szerelme mellé ült aki egy könnyed mozdulattal a bal vállára csücsültette szőke tincseit és Bill ölébe bújt a forró bögrét ölelgetve.

-Voltál már vizsgálaton?-
-Persze! Egészséges mint a makk -mosolyogva- majd mutatok képet. -
-Biztos,hogy én vagyok az apa?-
-Igen...mivel Andreával azelőtt már vagy 2 hónapja nem voltam-szürcsölt bele a teába
-Értem... és mik a terveid? Andreával akarod felnevelni?-
-Hát...ezek után már nem tudom... de miért te lemondanál róla?
-Soha! Soha nem mondanék le róla...hiszen a pici gyerekem...és iszonyat szeretném-
Juliet elmosolyodott ,odahajolt és egy apró csókot lehelt Bill ajkára

*

A felismerés szörnyű pillanatai. Tüzes lándzsaként ért a tudat ,hogy az a férfi áll előttem akivel már kezdtem összemelegedni. Aki esténként átjárt hozzám főzni vagy filmet nézni... annyi mód lett volna arra,hogy rájöjjek...ha nem vakított volna el az úgy mondott beleszeretési folyamat akkor talán én is rájöttem volna. Azért barátkozott velem. A kezdetektől fogva csak azért jött,hogy kiismerjen... hiszen ő tört be... hiszen ő dúlta fel a lakásom...ő rabolt el...ő ütött meg...
Fogalmam sincs kívülről milyen lehetett az arcom ebben a pillanatban de belül iszonyat dühös voltam,sikítottam , üvöltöztem ,lármáztam.
-Engedj el! - kiáltottam rá és mozgolódni kezdtem
-Nem tehetem...még... -halkan és a szám elé tette a kezét-kérlek ne hangoskodj...mert ha meghallja bejön! Ha elmegy elengedlek-
Beszéltem tovább... de mivel nem hallotta mosolyogva elvette a kezét
-Ha elengedsz én megöllek... hogy tehetted ezt? Neked vannak érzéseid? Csezd meg te barom! -
-Tudom,hogy mérges vagy... de 2 választásunk volt Billel... vagy megölünk vagy ezt tesszük-ült le mellém a szivacsra
-Bill? - néztem rá

Tom gyorsan felkapta a pálinkás üveget és beleivott. Odafordultam és egy gyors mozdulattal kirúgtam a kezéből. Mellé esve folyt a szivacsra. Gyorsan felvette,hogy ne vesszen kárba a pia

-Ki az a Bill?-
-A tesóm... nem Briannal hívják-
-Tesód? Nem haver? Mi van ? Emil...-
-Tom vagyok-nézett rám félve
-Na jó ez nekem magas! Nézd meg elhúzott e már és engedj el-
-11 előtt nem mehetünk...csak ha sötétedik... -kelt fel és elengedte a kezem.-elől kötözlek be és leülhetsz mellém a szivacsra
-Megtisztelő...-fintorogva

Mivel elég nehezen jártam bekötözött lábakkal ...és persze több mint 2 hete egy széken ültem ... elég nehéz lenne most járnom. Felkapott az ölébe és letett a szivacsra. Majd mellém ült. Mindketten a falnak dőltünk

-El sem hiszem,hogy végig hazudtál-néztem a másik irányba
-Te sem voltál őszinte...-suttogta a fülembe

Teljesen kirázott a hideg.Becsuktam a szemem és felé fordultam. Az arcomhoz nyúlt és lágyan megsimogatta
-Olyan gyönyörű vagy még most is- suttogta és lassan közelebb hajolt

Várom a komikat ^^

3 komment

25.rész - Egy bársonyos érintés

AndroiDorka 2010.12.04. 12:09

Andrea arca egy pillanat alatt sápadt lett.Lassan közeledett Juy felé... sose ütött még meg lányt. De most penge élen táncolt.
Felemelte a kezét ,hogy pofont adjon feleségének.
-Hozzá ne merj érni! - szólalt meg mögüle egy ismerős hang
Mindketten ránéztek. Bill állt ott ökölbe szorított kezekkel és lassan  közeledett az ideges férfi felé.
-Brian...ne bántsd kérlek... - állt közéjük Juy
-Akkor húzzon el...-
-Mi az,hogy húzzak el? Ki vagy te?Ez az én házam is -
-Jó... elmondod neki te vagy elmondjam én?- nézett Juliettre
-Brian...kérlek ne- csuklott el Juy hangja
-Miről van szó? Mondjátok már el! - kiabált Andi

Bill végiggondolt mindent mielőtt belépett volna a házba. Erősnek látszik de olyan gyáva valójában. Amint meglátja Juliet könnyeit megenyhül és nincs szíve elmondani kié is a baba.Előtte még határozottan megbeszélte magával,hogy mit fog mondani... de most valahogy még se tudta kiejteni az egyszerű szavakat.

-Abby jól van... felhívhatta Emilt...- suttogta
Juliet egyszerre megkönnyebbült. 2 dolog miatt... 1. nem mondta el Bill mi is az igazság... 2. mert a legjobb barátnője él még. Legszívesebben megölelt volna valakit...de nem tudta eldönteni melyik férfihoz is menjen. Vett egy mély levegőt és megölelte Andit.

Este Andreának sok munkája akadt...így Juy elment a közeli kis parkba sétálni. A park szélén egy kisebb patak folydogál. Szép tiszta. Ápolt az egész környék. Eszébe jutott,hogy mikor kicsi volt mennyit ment a közeli bányatóhoz játszani a barátaival,mennyire koszos volt a víz. A mellette lévő kis játszótér össze vissza volt firkálva csúnya szavakkal.Sose gondolta volna,hogy egyszer egy ilyen puccos helyen fog élni. Olaszország és Németország között fog cikázni. Lesz egy gazdag olasz férje és nemsokára megszületik a baba. Más nő ilyenkor a legboldogabb a világon. De ő egyáltalán nem volt boldog. Nem szerette Olaszországot,nem szerette a férjét. Egy bársonyos érintést érzett a vállán. Oldalra fordult és a koponyás gyűrűről rögtön felismerte. Bill volt az. Megkerülte a padot és a lány mellé ült.

-Nem félsz itt ilyen későn? Vannak itt furcsa emberek- gyújtott rá
-Elnyomnád légyszíves? Nem akarok elpatkolni...-
Bill mosolygott a lányon. szívott még egyet bele majd 2 ujjával elnyomta. Juliet egy csomag rágót dobott Bill ölébe.
-Nem félek... 12 évig karatéztam-dugta mindkét kezét a zsebébe és oldalra nézve figyelte a fák egyenletes mozgását
-Akkor írnál egy listát,hogy miket mondhatok és miket nem? Nem akarom,hogy megverj-mosolygott Bill
-Rendben... majd elküldöm Emailbe-mosolygott végre
-Mit csináltál volna ha megüt?-
-Fogalmam sincs... sose láttam még ilyennek... -sóhajtott fájdalmasan
-Fogalmam sincs miért nem mondtam el neki az igazat-
-Brian...mi lenne ha nem szólnál bele az életembe?-
-Lesz egy közös kisbabánk... bele fogok szólni ne félj-
-Holnap megyek vizsgálatra... -
-Megyek veled-
-Figyelj rám jól! Köztünk nem volt semmi.. és nem is lesz-
-Mégis lefeküdtél velem...-
-Mi lenne ha nem pofáznál bele állandóan?- kiabált rá
Bill hirtelen odahajolt és lágyan megcsókolta Julietet. Apró puszikat adott a szájára majd lassan bedugva a nyelvét járta közbe szájpadlását

Azon az éjszakán még egy csoda történt... amit már egyszer átéltek.Meg is lett a gyümölcse.
 

1 komment

24.rész - Apró csókok

AndroiDorka 2010.11.26. 21:13

2 hete jelentette be Juliet a rendőrségen eltűnésem. Billéket is kérte,hogy segítsenek. Bill és Tom egész éjszaka tervezgették ,hogy hogyan vezessék félre a rendőrséget. Miközben én a másik szobába próbáltam kiszabadulni. A lábam és a kezem össze volt kötözve. A szemeimen és a számon  ragasztó. Egy rozoga széken ültem már 16 napja. Egy nap 2x bejött valaki és adott vizet meg valami ehetetlen szendvicset.

-Nincs semmilyen flopim... -halkan
-Ne hazudj - hajolt oda és ismét egy erőszakos csókot adott
-Ne csókolj már meg-fordítottam el a fejem-és légy szíves lazíts a kötélen mert már nagyon fáj a karom- nyüszögtem

Hátranézett. Tiszta lila volt a kezem. És remegett.
-Mindjárt jövök- ment ki Tom

*

-Kit érdekel?Nem nyaralni hoztuk ide- lett ideges Neil
-Basszus már... kutassuk fel az egész lakást és ha nincs másolat engedjük el-
-Túl sokat tud! Nem érted?-

Tom idegesen jött vissza.

-Sajnálom... nem lazíthatok-halkan és leült mellém a szivacsra

Sírva fakadtam. Már nagyon fájt mindenem. Minden erőm alábbhagyott.
-A szekrény alatt van egy kis rés a parkettában... ott van alatta a flopi...-

Tudtam,hogy azzal még nagyobb bajba kerülök,hogy elmondtam. De jelenleg az érdekelt a legkevésbé
Odaguggolt elém és kikötötte a kezem. Félve nyúltam volna a szememhez de nem tudtam mozdítani a kezem. Sose gondoltam volna,hogy ez lesz mivel a mozdulatok olyanok mint az anyanyelv. Egyszer megtanulod és utána már nem felejted el soha. De most rájöttem,hogy mekkora tévedés.
-Nyugi... mindjárt leveszem -fogta meg a kezem- hozok valami alkoholt...- sietett ki majd visszajött egy nagy üveg pálinkával-nagyon fog fájni... de ne sikíts kérlek ... harapj rá erre- vette le az ingét és a számba tette. Kinyitotta az üveget és lassan önteni kezdte a sebeimre. Azt hittem kitörik az összes fogam. Életembe nem éreztem még ekkora fájdalmat. Mintha valami szétmarná a kezem.
-Jólvan... kész.. most leveszem a kendőd... de kérlek ne ficánkolj és ne ordibálj-suttogta majd lassan lehúzta szememről a ruha anyagot.
Először nem láttam semmit annyira szokatlan volt a fény... majd jött a megvilágosodás.

*

-Még mindig semmi...semmi már 3 hete... - idegeskedett Juy
-Nyugi kicsim,minden rendben lesz- ölelte meg Andrea
-Hogy lenne minden rendben? -kiabált rá
-Ha idegeskedsz az árt a babának-
-Ne aggódj...nem is biztos,hogy a tiéd- fintorgott...de abban a percben meg is bánta
 

4 komment

23.rész - Tudom az összes mocskos titkotokat

AndroiDorka 2010.11.17. 22:09

Bill és Tom izgatottan állt a főváros egyik kis utcájának egyik bejáratnál.
Tom szívott egy nagyot a cigiből és tesójának nyújtotta.
-Ha most látjuk rajta,hogy tudja akkor elraboljuk...ha nem tud semmit akkor viszont örökre véget vetünk ennek az egésznek. Te sem jársz vele és én se barátkozom vele...értetted?- Bill és ő is beleszívott majd kifújta
-Értem...már hogy ne érteném-halkan és még egyet szívott majd elnyomta

*

Juliet is ott volt nálam. Bill elég feszélyezetten érezte magát pláne,hogy úgy váltak szét... Juliet rá sem mert nézni. Tudtam miért ilyen. Nekem már elmondta. Tudom,hogy beszélni akar vele így pár perc kínos csend után elhívtam Tomot azzal az ürüggyel,hogy segítenie kell levenni a szekrény tetejéről a jénai tálat.

-Hogy vagy? - Juliet halkan
Bill hátra nézett...azt hitte mástól kérdezi
-Jól...és te?-
-Mondanom kell valamit- halkan és tördelte az ujjait

Bill szeme felcsillant. Érezte,hogy azt fogja mondani Juy ,hogy Andreával nem boldog már...eddig sem volt boldog de mióta lefeküdtek főleg nem érezte jól magát. Juliet pontosan ezt érezte... de nem ezt mondta
Bill arca abban a pár percben leírhatatlan volt. Egyszerre volt meglepett,csalódott és mérges...
"Terhes vagyok... de nem veled akarom felnevelni...sajnálom"
Folyton ez az egy mondat járt a fejében. 100x elismételte de még mindig nem tudta felfogni...ezek szerint tőle lesz gyereke?
-És ha én vagyok az apa?-
-De nem te vagy... -hazudta magabiztosan
-Akkor meg minek mondod el?- állt fel hirtelen Bill. A szék amin eddig nyugodtan ült hátraborult. Egy hatalmasat csapott az asztalra aminek köszönhetően Juliet sírva fakadt- Minek mondod el? Halljam! Válaszolnál végre? Ha attól vagy terhes miért mondod el?-

Bill feje  vörös volt az idegességtől. Juliet viszont annyira meg volt rémülve
-Mi folyik itt?- jött vissza Tom
-Sajnálom Abby...de most inkább megyek- Bill
-Nem mehetsz sehova Brian! Nyugodj le- öleltem át
Juliet csak csendben ült a székén... a terítő mintáin végighúzva az ujját próbált nem Billre figyelni.

Az egész ebéd csendben telt. Tom próbálta azzal oldani a feszültséget ,hogy folyton dicsért minket,hogy milyen finom lett...
Erre csak mosolyogva figyeltem rá
-És mond csak.. néha nem érzel minket furcsának?- nézett rám Tom
-Már miért kéne?
-Hát csak...mert -mosolygott kellemetlenül- nem is tudom miért kérdeztem ilyen hülyeséget
-Tudom a mocskos kis titkotokat nyugi- mosolyogva

Neon cső zúgására ébredtem. Kinyitom a szemem de semmit sem látok. Ijedten kapnék a szememhez de nem tudom mozgatni... se a lábam se a kezem.
-Hahó...valaki- szóltam halkan
Semmi válasz
-Van itt valaki? - folytattam kétségbeesetten
-Csitujl-szólt egy hang. Iszonyat ismerős volt mégse tudtam megmondani kié lehetett
-Hol vagyok?-
-Jó helyen! Idefigyelj!Add ide a másolt flopit... - támaszkodott a székem két oldalára és közel hajolt hozzám
-Olyan ismerős az illatod...-halkan
-Válaszolj! - ragadta meg idegesen az állam
-Fogalmam sincs miről beszélsz...nem tudok semmilyen flopiról-
 Idegesen rántotta oda a fejem és erőszakosan megharapta az alsó ajkam majd egy könnyed mozdulattal oldalra fordította a fejem... iszonyatosan fájt.
-Játszhatjuk ezt is! -suttogta a fülembe

1 komment

AndroiDorka 2010.11.17. 21:36

szerintem mindenki észrevette,hogy a magyar rajongók nem fognak össze...éppen ellenkezőleg. Azt figyelik,hogy kinek van több posztere ,ki ment több koncertre... attól mert valaki még nem volt koncerten nem azt jelenti,hogy kevesebbet ér. Miért nem lehet összefogni és az ilyen fan akciókon részt venni. Oké nem azt mondom, hogy ha te Szegeden laksz akkor egy fantali miatt felgyere. De nem hiszem,hogy 3 TH fan lakik Budapesten. Mint tudjátok volt  a Noé Állatmenhelyen már 2 fanakció... az elsőn egész sokan voltunk. Aztán a 2.-on (sajnos azon én sem lehettem ott se az nem a lustaság miatt volt) amin 4-en voltak... ami szerintem elég gáz a magyarokra nézve. Billék is szívesen részt vesznek ilyeneken...ezt ti is tudjátok ...persze itt nem feltétlenül a THról van szó...hanem,hogy összefogjunk... ezek az állatok nem bolhások és nem harapnak meg. Lehet őket simogatni és iszonyat aranyosak... Inkább mentek ki a Hősök terére sikítozni és kis jelentéktelen fanakciókat csinálni ahelyett,hogy segítenétek az állatokon. Ezen gondolkozzon el mindenki. Nem olyan vészes összeg ha veszel 300 FT-ért egy száraz tápot... Ismét lesz esélyetek arra,hogy bebizonyítsátok igenis össze tudunk fogni!  Időpont még nincs!De amint lesz azonnal ki lesznek téve ide az adatok :D

"Touch me
Treat me
Love me
Feed me"

Szervezők: Netta és Berni

Aki Pécs vagy környékén lakik és nem tud feljönni a Pesti Fanakcióra de szeretne segíteni az állatokon ,sétáltatni kiskutyákat az írjon ide: lexaundbill@gmail.com
Neked 2-3 óra. De az állatoknak hatalmas segítség.

Szólj hozzá!

formspring

AndroiDorka 2010.11.13. 07:36

Ha kérdésed lenne akár a storyval kapcsolatban is (akár név nélkül is) akkor most megteheted itt: http://www.formspring.me/AndroiDorkaa

Csak bátran :P nem harapok ^^ minden kérdésnek nagyon örülök *-*

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása