Az idei első hó amire oly sokan vártak, hajnalban végre megjött. Mikor reggel kinyitottam az ablakot az ablakpárkányon nagy mennyiségű friss hó hevert. Azonban ahogy jobban körbenéztem láttam, hogy még mindig esik. Sűrű hó függöny takarta el előlem az eddig megszokott látványt. Miután kellő képen átfáztam a hideg decemberi levegőn becsuktam az ablakot és ránéztem a naptárra. A szívem nagyot dobbant és hirtelen melegség öntött el. Azon kis tárgy szerint ma December 23-a van. Ez a nap több okból kifolyólag is fontos helyet foglal el a szívemben. Nem csak azért mert másnap Szenteste lesz, hanem azért is mert ezen a napon kezdődött a kapcsolatom Tommal. Így nem csoda hogy az elmúlt 2 évben dupla örömmel és izgalommal várom a December hónapot. Miután álmosan és kicsit átfagyva elcsoszogtam a fürdőbe letusolni, nekiálltam reggelizni. Tegnap este megbeszéltük az ikrekkel, hogy ma átmegyek hozzájuk segíteni az előkészületekben. Szerencsére az én lakásom már kellő képen fel van készítve a nagy napra. Azonban a fiúknak a sok utazás és fellépés miatt nem volt sok idejük erre, hisz ha otthon is voltak akkor nem volt már elég erejük az ilyesmihez. Miközben a müzlimet kanalaztam csörögni kezdett a telefonom, jelezve azt hogy a fiúk felébredtek. Bill megígérte hogy felhív engem, ha már kellő képen észhez tértek és készek a mai munkára. Írtam nekik egy sms-t hogy 1 órán belül náluk vagyok. Azért írtam 1 órát mert nem tudtam, hogy kocsival mennyi időbe fog telni mire átjutok hozzájuk. Rendet raktam a lakásban, elmosogattam a szennyes edényeket, majd melegen felöltözve, megpakolva csomagokkal kiléptem a lakásból. Ahogy kimentem a lépcsőház menedékéből, azonnal megcsapott a hideg, és a hó is mintha erősebben esett volna. Összehúztam a kapucnimat és sietős léptekkel elindultam a kocsim irányába. Közben észrevettem, hogy a hókotró kocsi már hajnalban eltakarította az utakról a havat és le is szórta azokat, így járhatóak voltak az utak szerencsére. Bedobtam a csomagokat a hátsó ülésre és beültem a kocsiba. Még mielőtt elindultam, előkotortam a telefonomat a táskámból és tárcsáztam az ikrek lakását. Mivel járhatóak voltak az utak így remélhetőleg előbb is érek oda hozzájuk. Hármat csöngött a telefon amikor meghallottam Bill édes hangját.
 

-Igen tessék? –vette fel
-Szia Betti vagyok. Csak azért hívlak, hogy valószínűleg hamarabb odaérek hozzátok.
-Járhatóak az utak? –kérdezte
-Igen, de honnan tudtad hogy ezért?
-Andreas is most jött meg és kicsit korábban mint ahogy ígérte. –nevette el magát Bill
-Na látod én legalább felhívtalak titeket. 
-Te rendes kislány vagy.
-Ezért is kaptam ajándékot a Mikulástól. –most én nevettem el magam
-Akit álnéven Tomnak hívnak.
-És idén ő volt a Mikulás.
-Igen. Akkor várunk és vezess óvatosan. –ígértette meg velem
-Mindig óvatos vagyok főleg télen.
-Rendben. Tom most jött meg, lement venni egy két dolgot. –tájékoztatott
-Nemsokára én is ott vagyok akkor.
-Addig is vigyázz magadra.
-Ígérem Bill. Szia
-Szia! –tette le a telefont
 

Bill a kis szószátyár, akárhányszor beszélni kezdünk telefonon ő mindig belelendül.
Miután meggyőződtem arról hogy mindenem megvan, elindultam a fiúkhoz. Szerencsém volt, mert az utak tűrhető állapotban voltak, így nem kellett attól tartanom hogy bármi történik. Viszonylag hamar fél óra múlva már a parkolóban pakoltam ki a csomagokat a kocsiból. Épp azon töprengtem, hogy hogyan is hoztam le őket egyedül, amikor egy szürke Ford leparkolt mellettem. Oda se figyeltem az illetőre csak a csomagokkal voltam elfoglalva.
 

-Segítsek? –kérdezte
Felnéztem és csak ekkor láttam hogy Georg az.
-Szia –mosolyogtam rá
-Úrég Betti mi mindent hoztál? –nézett a csomagokra miközben a kezébe adtam egy párat
-Csupa olyan dolgot vettem, ami a két mormotának nincs meg.
Sikeresen kipakoltunk mindent a kocsiból, majd nagy nehezen bezártam a kocsit.
-Gustav is hozott egy két dolgot nekik. –mondta miközben a lépcsőház felé tartottunk
-Akkor el lesznek látva bőven dolgokkal.
 

Mivel mind a kettőnk keze tele volt, így inkább úgy döntöttünk, hogy megnyomjuk a kapucsengőt. Pár csöngés után Andreas vette fel a kaputelefont.
-Igen? –kérdezte
-Szia Andreas kinyitnád nekünk az ajtót? –kérdezte Georg
-Persze máris. –mondta és a következő pillanatban kattant az ajtó
Georggal nagy nehezen beevickéltünk az ajtón, és nagy csomagokkal megpakolva elindultunk fel. Azonban a 2. forduló után szembe találtuk magunkat Andreassal aki papucsban jött le elénk.
-Ti aztán jól fel vagytok pakolva. –vett el tőlünk néhány csomagot
-Betti bevásárolt a fiúknak. –tájékoztatta Georg
-Vettem észre. –indult fel
Követtük őt a 3.-ra ahol az ikrek lakása volt. Andreas az ajtót nem csukta be így könnyedén belibbent az ajtón a két fiú.
-Add csak oda. –ajánlotta fel Andreas és elvette tőlem a szatyrokat
Nem ellenkeztem, mivel csomagokkal megpakolva nehezen tudtam volna levenni a cipőmet. Épp raktam fel a cipőmet a tartóra amikor észrevettem, hogy a fiúk vadul vigyorognak felém.
 

-Mi az? –kérdeztem értetlenül
-Nem jutott eszedbe netán hogy milyen nap van ma? –kérdezte Bill
-Azon kívül hogy Karácsony előtti napon vagyunk? –játszottam az értetlent
Természetesen eszembe jutott az évforduló is, de egy kicsit gonoszkodtam a fiúkkal.
-Ennyi? –kérdezte Georg
-Várj hagy gondolkodjak. –vágtam töprengő arcot
Ekkor megjelent Tom is az előszoba folyosóján.
-Tényleg nem jut semmi más az eszedbe? –kérdezte
-Nem igazán. –néztem rá bár nagyon megsajnáltam amilyen szomorú arcot vágott
 

Úgy csináltam mint aki nekiáll kipakolni de közben csak az ajándékát vettem ki. Odamentem hozzá azzal a látszattal, hogy üdvözlöm őt. Azonban ő még mindig nagy szemekkel nézett rám. Nem bírtam tovább nézni a bánatos arcát így inkább színt vallottam.
 

-Ugye te se gondoltad komolyan hogy elfelejtem azt a téli napot?
-Tessék? –kapta fel a fejét
-Szerinted el tudom felejteni azt a decemberi napot amikor összejöttünk? –ismételtem
-Szóval nem felejtetted el? –kérdezték a többiek
-Dehogyis te buta! Hiszen ma 3 éve. –mosolyogtam Tomra
Tom hirtelen semmit se tudod mondani, csak nézett rám széles mosollyal. Majd szorosan magához ölelt, és megcsókolt.
 

-Ugye tudod hogy nagyon szeretlek? –kérdezte miután elengedett
-Igen. Ahogy én téged. Nagyon. –bújtam hozzá
A fiúk csak mosolyogtak a mi kis jelenetünkön.
-Majd elfelejtettem, vettem neked valamit. –nyújtottam felé az ajándékát
Tom érdeklődve kezdte el bontogatni az hosszúkás csomagot. Amikor kibontotta és meglátta a repülőjegyeket hitetlenkedve nézett rám.
-Ne rám nézz. Nem velem mész. –mondtam
-Hát akkor kivel? –kérdezte Georg
-Billel. –mosolyogtam Billre
-Tessék? –értetlenkedett Bill
-Ez az én karácsonyi ajándékom nektek. Tudom hogy mostanában rengeteget dolgoztatok, és teljesen kivagytok merülve. Ezért úgy gondoltam, hogy megleplek titeket egy utazással a Maldív-szigetekre.
-Betti ez.. –kezdte Bill
-Remélem, hogy azt akartad mondani hogy köszönjük Betti.
-Imádunk. –mondták egyszerre és megöleltek
Jó érzés volt örömet okozni nekik. Bár ettől függetlenül vettem nekik még ajándékot. Tudom hogy haragudni fognak rám amiért ennyi mindent veszek nekik de úgyis megenyhülnek majd.
 

-Na akkor nekiállunk a készülődésnek? –kérdeztem miután elengedtek
A fiúk lelkesen elindultak a konyha felé, engem viszont Tom a szobája felé húzott gyengéden.
-A te ajándékodat még oda se adtam. –nézett rám
-Tom nekem a te szerelmed a legnagyobb ajándék. –bújtam hozzá
-De én szerettelek volna meglepni valamivel, ami személyes, és mindig emlékeztet arra, ami köztünk van és remélem még sokáig lesz is. –mondta
Tom odament a szekrényéhez és egy közepes dobozzal tért vissza.
-Mi ez? –néztem rá
-Majd meglátod. –mondta
Nekiálltam kibontani a csomagot, és egy kis dobozt találtam a nagy dobozban elrejtve.
-Az a lényeg. –mosolygott
-Azon belül is egy kis doboz lesz? –nevettem el magam
Ő megrázta a fejét és érdeklődve nézte ügyködésemet. A kis dobozban már valóban ott volt az ajándékom ami gyönyörű volt. Egy karkötő volt, amibe bele volt vésve egy mondat:
„…world behind my wall. . . you are here in my heart”
-Tom ez gyönyörű! –néztem fel rá
-Reméltem hogy tetszeni fog. –vette ki a kezemből a karkötőt és a csuklómra rakta.
-Nagyon. –öleltem meg
Miután kellően kigyönyörködtem magam az ajándékomban, csatlakoztunk a többiekhez.
Amikor azonban megláttam őket a konyhában kisebb infarktust kaptam majdnem. A helység olyan volt mint ahova a bomba odacsapott.
-Jesszus ti meg mit alkottok itt? –kérdeztem
-Nekiálltunk a sütésnek –mondta a csupa lisztes Bill
-Szakértő nélkül ezt ne tegyétek. –nevettem el magam
-Akkor mit csináljunk? –kérdezte Georg
-Hát talán álljatok neki a fának. Gustav és Bill majd segít nekem. –mondtam
-Akkor mi feldíszítjük a fát. –mondta Andreas és elindultak a többiek a nappaliba.
A fiúkkal elővettük a karácsonyi vacsorához szükséges alapanyagokat, és nekiálltunk a főzésnek. Mivel az ikrek vegetáriánusok így tofut is készítünk, nekünk többieknek meg hagyományos ételt. Persze a salátát mindannyian szerettük, így abból jó sokat vásároltunk még tegnap Billel.
Miközben mi az étellel foglalkoztunk, Tomék a díszítéssel valamint a fával foglalkoztak.
Persze nem bírták ki bolondozás nélkül, így amikor Bill nem figyelt Tom egy szép masnit tett a hajába. Szegény Bill már csak arra figyelt fel, hogy Gustav a hasát fogva nevet. Értetlenül nézett a többiekre, mígnem meglátta a saját tükörképét az egyik szekrény ajtajában.
Erre megtorlásul Bill lefújta Tomot műhóval. Mondhatom gyönyörűen nézett ki fehér foltokkal a ruháján. Georg és Gustav kacagva figyelte az ikreket, ahogy egymásra fújják a műhót. Így nem csoda hogy mire feldíszítették a lakást, beletelt nekik 2 órába. Annyi dekorációt vásároltam nekik, hogy nem győzték kirakni. Andreas még el is motyogott valami olyat, hogy jövőre ha vásárolok valamit én rakom ki és ők főznek. Ezen persze mindenki jót nevetett, én meg csak rosszallóan néztem rá. De miután Bill megbökött a kezében lévő fakanállal én is elnevettem magam.
A díszeket könnyedén felrakták a fára, bár egy kettő Andreas és Tom jóvoltából így is összetört. Az égők felrakásánál, voltak olyan gonoszak hogy szegény Georgot beletekerték egyikbe, és bedugták az égőt. Így szegény Georgból egy élő fenyőfa lett. Persze Bill és Gustav Georg segítségére sietett és kioldozták őt a szorult helyzetéből. És persze hogy a következő áldozat Bill és Tom volt. Egymásnak háttal beletekerték őket egy méretes égősorral. Mondanom se kell, hogy mindenki nevetni kezdett, egészen addig amíg meg nem láttak az ajtóban állva.
 

-Bocsi hogy megzavarom az idillt de szükségem van a két kuktámra. –mondtam
-Máris adjuk az egyiket. –mondták és kioldozták Billt
Miután én visszakaptam a két kuktámat, folytattuk tovább a főzést. A fiúk meg befejezték a fa díszítését.
Késő délután már a tofu készen volt, és csak a hús sült a sütőben. Így rátértünk a sütik elkészítésére. Persze egy két sütit már otthon megcsináltam így már csak át kellett hoznom. Gustav és Bill nagy segítségemre voltak a sütésnél, egyedül valahogy nem bírtam volna. Azonban délután 5 órakor megszólalt a kaputelefon. A fiúk felkapták a fejüket a csörgésre.
-Ki lehet az? –kérdezte Georg
-Nem tudom. Nem várunk elvileg senkit. –mondta Bill
-Majd én felveszem! –rohantam ki kötényben a kaputelefonhoz
 

A fiúk értetlenül néztek engem, miközben beengedtem a váratlan vendéget.
Majd mindjárt megtudjátok, ne legyetek kíváncsiak! –mondtam
Billék összenéztek és egyre kíváncsibban várták hogy a vendég felérkezzen. Amikor meglátták hogy ki az, még a szájuk is tátva maradt.
-Dóri? –kérdezte meglepetten Gustav
-Személyesen. –állt meg az ajtóban mosolyogva
-De örülök, hogy itt vagy. –öleltem meg
-Téged is jó látni csajszi. –viszonozta az ölelést
-Dóri? –hallottunk egy hangot a hátunk mögül
Elengedtük egymást és a hang irányába fordultunk. Bill ott állt velünk szembe, és megkövülten nézett ránk.
-Öhmm Bill bocsi nem szóltam hogy Dóri is velünk tölti az estét. Remélem nem gond. –mondtam
-Viccelsz? Dehogyis! –mondta Tom és megölelte drága barátnőmet
-Szia Tom! –mondta nevetve
-Jó újra látni téged. Vagy ezer éve nem dugtad felénk az orrod.
Tom alaposan megszorongatta Dórit majd elengedte. Mindenki szép sorban megölelte és üdvözölte őt már csak Bill maradt hátra.
-Na ki jön kóstolni a krémből? –kérdeztem a konyhában állva
Persze mindenki vette a lapot és megrohamozták a konyhát.
-Jó újra látni Bill. –mondta Dóri
-Téged is. –nyögte Bill
 

Egy percig egymás szemébe nézve álltak, majd…
-Hiányoztál. –ölelte magához Bill
-Te is Bill. –bújt a karjai közé Dóri
Mi persze a konyha ajtóból kukucskálva néztük a jelenetet és olvadoztunk.
-Remek ötlet volt. –mondta Georg
-Szerintem Billnek ennél jobb ajándékot nem is adhattál volna. –mondta Andreas
-Ez alap volt, hogy meghívom Dórit is. Az már más tészta hogy ők megint aranyosan összebújnak mint a galambok. –mondtam olvadozva
-Hmm de finom ez a krém. –hallottam Tom hangját
-Thomas! Mond hogy nem nyúltál bele! –fordultam meg
Persze Tom nem evett bele a krémbe, hanem ott állt mögöttem.
-Az előbbi megszólításért most belenyúlok. –mondta és tényleg belenyúlt a krémbe
-Héé! –mondtam de Tom ekkora már lenyalta a krémet az ujjáról.
-Ne lessétek már őket. Inkább folytassuk a fa díszítését. Gustav meg segít neked kicsim. –mondta Tom
Tudtuk hogy igaza van, így mindenki ment a maga dolgára. Eközben az előszobában Bill és Dóri szenvedélyes ámde hangok nélküli üdvözlése folyt. Majd 20 perc múlva Bill és Dóri bejöttek a konyhába, kézen fogva.
-Miben segíthetünk? –kérdezte Bill
-Ti? Semmiben. Üljetek csak le és foglalkozzatok egymással. –mondtam
-De..-kezdte Dóri
-Nincs de! A kaja készen van, a süti is már sül. Szóval amúgy sincs mit segíteni. –mondta Gustav
-Rendben. –mondták és bementek a nappaliba a fiúkhoz
-Remek időt futunk. Még csak fél 6 de már készen vagyunk. –mondta Gustav
-Mert remek segédeim voltak. –mondtam miközben mosogattam
-Hát igen köszönöm. –tette a fejét Gustav
Mi még a konyhában sürgölődtünk, miközben a fiúk már készen voltak, és a nappaliban beszélgetni kezdtek.
-Ti tudtatok róla hogy Betti meghívta Dórit? –kérdezte Georg
-Én tudtam róla. –mondta Gustav és leült Georg mellé
-Te honnan? –nézett rá Bill
-Betti beavatott a tervébe.
-Mindenesetre örülök hogy itt vagy. –mondta Bill és megcsókolta Dórit
A fiúk füttyögni kezdtek, és Georg meg Tom még tapsolt is. Nagyon örültek annak hogy Bill és Dóri ismét együtt van. Jó volt újra boldognak látni a két legjobb barátomat. Eközben én még felsöpörtem a konyhában, és előszedtem a karácsonyi terítéket. Miután az asztal is készen volt, fáradtan leültem Andreas mellé és a vállára hajtottam a fejemet.
-Elfáradtál? –kérdezte
-Kicsit. –bólintottam

A többieket néztem és elmosolyodtam. Értük bármit megtennék, még akkor is ha lehetetlenséget kérnek. Erre gondolva hamar elmúlt a fáradtság, és a kedvem is jobb lett. Még egy ideig ültem Andreas vállára dőlve, amikor Andreas helyet cserélt Tommal. Ő az ölébe húzott és szorosan magához ölelt.
-Minden rendben kicsim? –kérdezte
-Persze. Minden készen áll a karácsonyi vacsihoz. –mondtam
-Egy angyal vagy. –csókolt meg
-Értetek bármit szívesen teszek. –mondtam
-Akkor mire várunk? Mindenki menjen készülődni a vacsorához. –állt fel Gustav

-Dóri neked előkészítettem a vendégszobát. Georg és Gustav nektek is készen áll egy szoba. –álltam fel Tom öléből.
-Akkor itt találkozunk ha mindenki kész. –mondta Bill

Mindenki elvonult készülődni a vacsorához, hogy kellő képen megünnepeljük a Karácsonyt.
Bill rettentő elegánsra vette a formát, és a fehér ruházatához még egy hófehér nyakkendőt is kötött magának. Gustav és Georg fehér ingben és sötét farmer mellett döntöttek. Dórim egy gyönyörű szép hófehér egyrészes ruhát választott erre az alkalomra, ami nagyon jól állt neki. Bill persze nem győzte dicsérni szíve hölgyét. Andreas valószínűleg összebeszélhetett Billel mert hasonlóan öltözött fel mint barátja, csak ő nem vett fel nyakkendőt. Tom is a hófehér szín mellett döntött. Fehér pólót és egy fehér nadrágot vett fel. Végül én is egy fehér nadrág és egy fehér pánt nélküli felsőnél döntöttem.
Fél óra múlva már mindannyian a nappaliban voltunk. Mindannyian sikeresen összeöltöztünk egységesen fehérbe.

-Most hogy mindannyian készen állunk akkor menjünk enni. –mondta Bill
Mindannyian kivonultunk az étkezdébe, ahol várt minket a szépen megterített asztal.
-Ejha kitettetek magatokért. –mondta Andreas
-Hát igen köszönjük. –mondta Gustav
-Na meg Bettinek. –mondta Dóri
-Azért Bill és Gustav sokat segített. –mondtam
-Mindannyian kitettünk magunkért. –mondta Tom
-Akkor lássunk neki. –mondta Georg

Miután mindenki helyet foglalt, kellemes társalgás közepette, nekiálltunk megvacsorázni. Jó volt látni, hogy mindenki meg volt elégedve az étellel. Az ikrek a tofunak örültek, Gustavék meg a finom húsnak örültek igazán. A salátának is nagy sikere volt. Vacsora közben figyeltem a többieket. Bill Dórival és Tommal beszélgetett, Gustav és Georg kisebb vitába keveredett hogy a tofu vagy a sült e a finomabb. Andreas pedig nekem ecsetelte hogy neki a saláta ízlik a legjobban. Ezen kicsit meglepődtem, de örültem annak hogy mindenkinek ízlett a vacsora.

-Hát gyerekek azt kell hogy mondjam nagyon finomra sikeredett a vacsora. –dőlt hátra Georg
-Örülök, hogy ízlett. –mondtam
-Akkor átmehetünk a fához megnézni az ajándékokat. –javasolta Bill
-Te nagy gyerek. –nevette el magát Dóri
-Már megszoktuk. –mondta Gustav
-Nos akkor menjünk. –állt fel Tom
Mindenki izgatottan átment a nappaliba hogy kibontsuk az ajándékokat.
-Legyen az elsőbbség a vendégé. –néztem Dórira
-Hát akkor először én adnám oda az ajándékokat. –mondta

Tom egy kisebb sapka és fejpánt gyűjteményt kapott valamint új pengetőket (amiket azonnal ki is próbált). Georgot egy nagyobb ajándékkal lepte meg (mivel nem tudott eljönni a születésnapjára) így ő egy új gitárt kapott tőle. Természetesen Georg elkerekedett szemekkel fogta az új szerzeményét, és ki is próbálta hogy milyen jól szól. Gustav hasonlóan dobszenvedélyével kapcsolatosan kapott ajándékot. Andreas megkapta a régóta áhított laptopot. És hogy én mit kaptam? Nekem jutott talán a legszebb ajándék. A barátsága, és azokból a képekből készült video, amelyeket még akkor csináltunk amikor 1 hetet a bajor hegyekben töltöttünk fent. Tőlem is hasonló dolgokat kaptak a fiúk. Tomot, Dórit és Billt kivéve. Tom megkapta tőlem a régóta áhított fecskefarkú gitárt, amit még 2 hete nézett ki magának. Dóri és Bill egy egyhetes nyaralást kapott tőlem Rodosra. A fiúktól kaptam cd-ket, valamint egy szép akusztikus gitárt. Méghozzá azt amit a múlt héten láttam ott ahol Tom gitárját vettem. Tomtól pedig azt az ajándékot kaptam, hogy kibérelt nekünk egy hétre fent a hegyekben egy kis házat. Ennek az ajándéknak nagyon örültem, mivel imádtam a hegyekben lenni. És most a szerelmemmel lehetek fent egy hétig.
Miután mindenki megkapta illetve átadta az ajándékát a másiknak, én Billre és Dórira néztem. Ők ketten még nem adták át egymásnak az ajándékaikat.

-Kezd te. –mondták egyszerre
-Na jó kezd te akkor Dóri. –mondtam
-Rendben. Nos az én ajándékom nem mérhető pénzben. Talán nincs is akkora értéke mint egy gitárnak vagy egy repülőjegynek. –kezdte

A fiúk összenéztek értetlenül, Bill azonban csak meredten nézte Dórit.
- Nos az én ajándékom az, hogy ide költöztem a szomszédos házba. És ez a tiéd. –mondta majd odanyújtott Billnek egy kis dobozt. Bill arcán széles mosoly és csodálkozás keveréke látszódott. Kibontotta a dobozt, és egy lakáskulcsot talált benne.
-Ez kulcs a lakáshoz. –mondta Dóri
Mindenki Bill reakcióját figyelte. A kulcsot nézte, majd ránézett Dórira. A következő pillanatban széles mosoly keretében megölelte Dórit.
-Szeretlek. –mondta sugárzó mosollyal
Összemosolyogtunk a fiúkkal. Örültünk hogy ők ketten végre együtt lesznek, és nem szakítja el semmi őket egymástól.
-Én is szeretlek Bill. –mondta majd megcsókolták egymást.
-Jaaj hát nem édesek? –kérdeztem
-De nagyon azok. –mondta Gustav
-Most olyanok mint ti néha Tommal. –bökdösött Georg
-Ez van. Végülis ikrek nem? –tűnődött Andreas
-Lehet van benne valami. –mondta Gustav
-Azért jó hogy itt vagyunk. –mondta egyszerre Bill és Tom

Erre mindenki elnevette magát, hogy Bill és Tom megint mennyire egyszerre nyilvánult meg. Miután végeztünk az ajándékok kibontásával, egy kis édességet nassoltunk. Ki mit attól függően hogy mit szeret. Volt fagyi és gesztenyepüré, amelyek választása megosztotta a bandát. Gustav és Tom egymaguk kifogyasztottak két doboz tejszínhabot, Bill meg egymaga megevett egy egész doboz fagyit.
Amikor már mindannyian kidurrantunk a sok étel befalásától, leültünk a tv elé és a Reszkessetek betörőket néztük hála Gustavnak és nekem. A többiek meg belementek, mert azért mindenki úgy ahogy szerette ezt a filmet. Közben én Billt figyeltem, hogy vajon ő mikor adja oda Dórinak az ajándékát. De ő feltűnően nyugodtan tűnt, szinte észre se vette hogy őt figyelem. Végül feladtam, Bill figyelését és inkább a filmre koncentráltam. Rengeteget nevettünk, és rettentő jó érzés volt, hogy újra együtt voltunk.
-Hát szerintem ezt a filmet soha nem unom meg. –mondta Gustav 2 óra múlva
-Ahogy én sem. Nincs karácsony e film nélkül. –nyújtóztam egyet
-Szóval akkor jövőre is számíthatunk rá hogy ezt nézzük. –mondta Georg
-Nem. Jövőre a 2. részt fogjuk megnézni. –bíztattam
-Remekül hangzik. Hány részből is áll ez a film? 4? –kérdezte Bill
-Utána előröl kezdjük, szóval ne örülj. –mondta Gustav nevetve
 

Erre mindenki elnevette magát. Már mindenki készülődött kimenni a konyhába amikor Bill felállt.
-Várjatok még egy kicsit. –mondta
Mindenki megállt és Billre nézett.
-Azt hiszem én még tartozom egy ajándékkal. –fordult Dóri felé
Dóri meglepetten állt fel Bill mellé.
-Nem tudtam hogy mit adhatnék neked, hogy milyen ajándékkal lephetnélek meg. –kezdte
-Bill nekem a szerelmed a legnagyobb ajándék. –mondta Dóri
-De olyat akartam adni, ami mindig emlékeztet arra, hogy nekem te vagy a legfontosabb. –folytatta Bill

Majd egy apró dobozt nyújtott át Dórinak.
-Remélem tetszeni fog. –mondta Bill
Dóri kíváncsian nyitotta ki a kis dobozkát, amiben egy gyűrű volt. Egy fehérarany gyűrű, amibe gravíroztatva volt.
„yours my heart…forever…”

-Bill ez gyönyörű.
-Ezt soha ne felejtsd el. Szeretlek Dóri és ezen semmi nem változtat. Soha. Örökre a szívembe zártalak. –mondta Bill
-Nem mondom hogy nem leptél meg, mert akkor hazudnék. De.. Bill én se foglak soha elfelejteni és nem is akarlak. Mindig látni akarom a gyönyörű szemeid, érezni akarom a közelségedet és tudni hogy mellettem vagy. És itt is leszel még hosszú ideig. Szeretlek tiszta szívemből Bill Kaulitz.

Mi a fiúkkal teljesen odavoltunk és lélegzetvisszafojtva vártuk hogy mi lesz. Persze nem kellett sokat várni és Bill szorosan a karjaiba zárta Dórit és forrón megcsókolták egymást. Szerintem ennél szebb Karácsony kérve sem kaphattunk volna. Újra együtt voltunk, ami már nagyon régen volt. És két számomra nagyon fontos embert boldognak láthattam. Bill és  Dóri a világ összes boldogságát megérdemli. És most hogy itt álltak előttem sugárzó mosollyal, hirtelen úgy éreztem hogy a világ összes ajándéka eltörpül eme látvány mellett. Tom keze a derekamon kizökkentette a gondolatmenetemből.
-Gyere kicsim. Ünnepeljünk a többiekkel. –mondta
-Mindjárt megyek menj csak. –csókoltam meg
-Rendben. –mondta
Odament Billékhez és gratulált nekik. Én viszont odamentem a szekrényhez és elővettem a fényképezőgépemet. Ezt a pillanatot meg kellet örökítenem. Miután az első fotót megcsináltam, a többiek észrevették hogy mit alkotok és pózolni kezdtek. Először Georg és Gustav állt be nekem, majd Bill és Dóri összebújva állt a kamera elé. Andreas Tommal állt be nagyon laza pózba. Majd Bill és Tom egymást átkarolva álltak be vigyorogva a kamera elé. Amikor a második képet csináltam, Andreas nagyon hülye fejet vágva, hirtelen befigyelt a képbe így persze hogy a képen annyit lehet látni, hogy Andreas vágja a fejeket, az ikrek meg nevetnek. Aztán Dórim Georg és Gustav közé állt be, és titkon szamárfület mutatott a két jómadárnak. Tom, Georg és Gustav együttesen álltak pózt a következő képhez. Méghozzá úgy, hogy Georg és Gustav a kezében fogta Tomot aki vigyorgott mint a tejbe tök. Végül csináltam egyet Dóriról és Tomról. Arról a két személyről akiket mindenkinél jobban szerettem a világon. Majd a többiek elkezdtek győzködni, hogy most én álljak a kamera elé. Gustav átvette tőlem a kamerát és fotózni kezdett. Először Tommal készült pár fotóm. Igaz akkor a szívbajt hozta rám amikor felkapott és úgy pózolt a kamerának. Majd Billel lett egy közös fotóm. Ami szintén viccesre sikeredett mert Bill lejjebb hajolt hogy ne legyen hozzám képest olyan magas. Georg és Gustav gyerek módjárta bújtak hozzám, és úgy vágták a fejeket, amikre persze én elkezdtem nevetni, szóval elképzelhető milyen képek születtek. Andreas volt  legjobb ő csak simán és aranyosan beállt mellém. Végül Dórimmal készült még sok képem. Beálltunk egymásnak háttal, és mint a titkos ügynökök felemeltük a kezünket. Majd fura képeket vágva pózoltunk Gustavnak, aki szegényem alig bírta ki nevetés nélkül.
Ezek a képek biztosan bekerülnek egy közös albumba, hogy mindig emlékezzünk ezekre a percekre. Felejthetetlen volt ez az este az biztos.
Én csak egy dolgot kérnék még a Karácsony szellemétől. Ez a boldogság, ami akkor és ott járt át minket, egész évben sőt mi több, egész életünkben kísérjen el. És ne felejtsük el azt ami igazán fontos. A szeretetet. Mert a szeretet az ami mindenen átsegít minket.

Boldog Karácsonyt Minden Tokio Hotel rajongónak.

És persze Boldog Karácsonyt Neked is Drága Dórim!
Neked is Boldog Karácsonyt Macitesóm^^