2 hete jelentette be Juliet a rendőrségen eltűnésem. Billéket is kérte,hogy segítsenek. Bill és Tom egész éjszaka tervezgették ,hogy hogyan vezessék félre a rendőrséget. Miközben én a másik szobába próbáltam kiszabadulni. A lábam és a kezem össze volt kötözve. A szemeimen és a számon ragasztó. Egy rozoga széken ültem már 16 napja. Egy nap 2x bejött valaki és adott vizet meg valami ehetetlen szendvicset.
-Nincs semmilyen flopim... -halkan
-Ne hazudj - hajolt oda és ismét egy erőszakos csókot adott
-Ne csókolj már meg-fordítottam el a fejem-és légy szíves lazíts a kötélen mert már nagyon fáj a karom- nyüszögtem
Hátranézett. Tiszta lila volt a kezem. És remegett.
-Mindjárt jövök- ment ki Tom
*
-Kit érdekel?Nem nyaralni hoztuk ide- lett ideges Neil
-Basszus már... kutassuk fel az egész lakást és ha nincs másolat engedjük el-
-Túl sokat tud! Nem érted?-
Tom idegesen jött vissza.
-Sajnálom... nem lazíthatok-halkan és leült mellém a szivacsra
Sírva fakadtam. Már nagyon fájt mindenem. Minden erőm alábbhagyott.
-A szekrény alatt van egy kis rés a parkettában... ott van alatta a flopi...-
Tudtam,hogy azzal még nagyobb bajba kerülök,hogy elmondtam. De jelenleg az érdekelt a legkevésbé
Odaguggolt elém és kikötötte a kezem. Félve nyúltam volna a szememhez de nem tudtam mozdítani a kezem. Sose gondoltam volna,hogy ez lesz mivel a mozdulatok olyanok mint az anyanyelv. Egyszer megtanulod és utána már nem felejted el soha. De most rájöttem,hogy mekkora tévedés.
-Nyugi... mindjárt leveszem -fogta meg a kezem- hozok valami alkoholt...- sietett ki majd visszajött egy nagy üveg pálinkával-nagyon fog fájni... de ne sikíts kérlek ... harapj rá erre- vette le az ingét és a számba tette. Kinyitotta az üveget és lassan önteni kezdte a sebeimre. Azt hittem kitörik az összes fogam. Életembe nem éreztem még ekkora fájdalmat. Mintha valami szétmarná a kezem.
-Jólvan... kész.. most leveszem a kendőd... de kérlek ne ficánkolj és ne ordibálj-suttogta majd lassan lehúzta szememről a ruha anyagot.
Először nem láttam semmit annyira szokatlan volt a fény... majd jött a megvilágosodás.
*
-Még mindig semmi...semmi már 3 hete... - idegeskedett Juy
-Nyugi kicsim,minden rendben lesz- ölelte meg Andrea
-Hogy lenne minden rendben? -kiabált rá
-Ha idegeskedsz az árt a babának-
-Ne aggódj...nem is biztos,hogy a tiéd- fintorgott...de abban a percben meg is bánta
24.rész - Apró csókok
2010.11.26. 21:13
4 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://androidorka.blog.hu/api/trackback/id/tr212475653
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dinn 2010.11.26. 21:22:06
úristen baba! ez annyira izgalmas, olyan részeknél tudod abbahagyni h az eszem megáll *durcifej* nagyon siess a kövi résszel, olyan kíváncsi vagyok *.* gratula, ügyes vagy :P
Th Angel 2010.11.27. 10:39:08
Áááááááááááá banyek ez de kurva jó lett!
Nem hiszem el, hogy képes voltál itt abbahagyni. Ez... ez... ez annyira abszurd.
Jaj de Tom annyira édes volt! Lécci hamar folytasd!
Nem hiszem el, hogy képes voltál itt abbahagyni. Ez... ez... ez annyira abszurd.
Jaj de Tom annyira édes volt! Lécci hamar folytasd!
Utolsó kommentek