Apró kezecskéje lágyan szorította kedvenc kis mackóját. Apró lábacskája próbálta felvenni édesanyja lépteit.
-Hova szietsz?- nézett nagy szemekkel Emma az anyukájára
-Le fogjuk késni a buszt amiért te elidőztél az öltözködéssel-
-Gye ana... nyem tyudok ilen gyojsam mennyi- ajkai remegni kezdtek majd lassan kigördült egy könnycsepp, majd még egy.
-Ne kezdj el sírni... az hiányzik még nekem- vette ölébe és futni kezdett

Éppen elérték a buszt. Még ha 10 percenként járna Lilien nem lett volna ideges... de mivel a kis faluban elég ritkán járnak a buszok így nem akart 1 órát várni a forróságban. Hatalmas csomagját lába közé téve ült le az egyik szűk helyre. Itt nem divat átadni a helyet másnak. Kislányát ölébe véve nézett ki a fejéből
-Apci máj váj?- játszadozott a mackójával
-Biztosan vár már... -suttogta
-Hajagszol?- nézett nagy szemekkel majd anyja arcára tette aprócska kezét
-Tudod,hogy nem haragszom csak nem szeretem amikor ilyen vagy-

Emma 3 és fél éve született.Szőke fürtjei csak úgy csillogtak a napsütésben. A kis Hallo Kittys szemüvege a feje tetején díszelgett.

2 óra utazás után beértek a fővárosba. Lilien szemeivel fürkészni kezdett egy fekete terepjáró után. Hamar meg is találta. Volt férje vigyorogva közeledett feléjük egy szál tulipánnal.

-Apcaaa- szaladt oda Emma és felugrott a magas férfi ölébe
-Szia prücsök... de megnőttél ez alatt a 2 hét alatt -mosolyogva puszilgatta meg
-Eszt nyekem hosztad?- nézte a virágot
-Hát kinek másnak? Persze ,hogy az én kis piszepószámnak hoztam- mosolyogva adta oda neki majd letette-szia Lilien- dünnyögte
-Hello Bill... hogy smint?-
-Megvagyok... minden rendben volt az úton?
-Hát a kislányod ismét elhúzta az időt így rohanni kellett a buszhoz-
-De mégis elértétek... talán ha picit törődnél vele... nem 10 éves,hogy egyedül mindent megcsináljon-
-Még milyen jó,hogy van egy ilyen tökéletes apukája aki hibátlanul neveli a lányát akit jó ha 2 hetente megnéz-
-Hidd el többször látnám ha nem kéne ennyit dolgoznom...akkor nem vagy kiakadva amikor elküldöm a több száz eurót arra,hogy kaját vegyél mi? Na látod,ezért hagytalak el- förmedt rá miközben végig kislánya kezét fogta

Lilien erre persze semmit sem tudott válaszolni. Pedig de utálta,ha másnak van igaza.
-Meddig maradhat?-kérdezte halkan
-Most 1 hét szabadságom van így szeretném ha addig itt maradna-
-Nem hoztam annyi ruhát-
-Majd veszek neki...-vette fel Emmát és elvette Lilientől a táskát
-Rendben.Vigyázz magadra ,sziasztok-fordított hátat és már el is tűnt a buszok mögött

Bill sóhajtva indult a kocsi felé.
-Anci szejet enygem?- bújt Bill nyakába a kislány
-Nem tudom kicsim... nem tudom- puszilgatta meg majd betette az autóba
-Nyájunk milélt nincenek ekkoja hászak?- nézett ki az ablakon
-Mert az egy kis falú...ez nagy város- mosolyogva
-Szokkaj cebb esz-csillogó szemekkel

Egy hatalmas kerten át vezetett az út a házig. Emma imád itt lenni. Nagy kert és vannak játszó társai is. Pontosabban 4 kutya.

-Tyom itty vany?-szaladgált körbe körbe
-Itt ám. Nagyi is itt van- mosolyogva nézte ahogy lánya egyre lassabban futkározik majd eldobja magát a füvön

Emlékszik,hogy pár hete még félt bármit is tenni. Tudja,hogy az anyja bántja őt és,hogy nem szereti... szeretné nagyon magához venni,de a sok munka miatt nem teheti meg. Emma meg hát azért mégis szereti az anyját. Egy kisgyerek mindent megbocsát a szüleinek...