-Már 2 hete semmi - sóhajtott fájdalmasan a telefonba Tom. Édesanyjával beszélt
-Nyugodjunk meg kicsim. Minden rendben lesz. Holnap odautazom-
-Érted küldjek valakit?-
-Nem kell... majd vonatozok kicsit-
-Odaküldök valakit! -
-Jól van-mosolyogva

-Bejöhetek?- álltam az ajtóban
Tegnap hazaengedtek.
Tom megvonta a vállát és tovább beszélgetett. Billhez léptem és egy lágy puszit adtam a homlokára
-Anya most leteszem...akkor holnap délre odaküldök valakit-
-Rendben kicsim

Tom kinyomta a telefont és odajött hozzám.
-Mit keresel itt?-gúnyos hangon
-Meglátogatom Briant...baj?-
-Igen...hiszen majdnem megölted-
-Emil! Hagyjuk már ezt könyörgöm! Így is elég szar nekem. Elhiszed,hogy nem direkt csináltam?-
-Nem...
-Miért ártottam volna neki? Hmm??-
-Mit tudom én-
-Akkor meg fogd be-halkanú

Erősen a falnak szorított a torkomon keresztül
-Emil- vörösödő fejjel és kezdtem fulladozni
-Nem fogom be! Nem kussoltathatsz el! Értetted? Az ikertesóm bármikor meghalhat és te itt nem vagy senki  - üvöltötte és még jobban megszorított - Legszívesebben elvágnám a torkod
-Engedj már el! -
Elrántotta a kezét én pedig a földre estem. Rögtön a nyakamhoz nyúltam. Alig éreztem. És a fejem is iszonyat megfájdult
-Nem a te tulajdonod! Akkor jövök ide amikor akarok! - vettem erőt magamon és felkeltem
-Hogy mondtad?-
-Mosd ki a füled! Holnap is bejövök....és azután is. Ameddig fel nem kel! Szokj hozzá- vettem fel a táskám és egy apró puszit nyomtam Bill arcára majd  miközben  megfordultam Tomra pillantottam. Apró mosollyal az arcomon jeleztem,hogy ÉN győztem.

A napok lassan teltek el. Az orvosok egymás után hozták a rossz hírt. Amiért ilyen sok beteg vár kórteremre így ha Bill 3 nap múlva nem kel fel le kell kapcsolni a gépeket. Ha lekapcsolják a gépeket nincs ami életben tartsa
-Megmondtam már magának uram,hogy életveszélyes állapotban van! 1 bordája eltörött és a lábcsontja 30 helyen eltört. Mindent megtettünk de ha 3 nap múlva nem kel fel sajnáljuk,de le kell venni a gépről-
-Nem! Ha leveszik esküszöm bezáratom a kórházat! Ha meg akart volna halni már megtette volna. De 3 hete küzd az életéért és én tudom,hogy fel fog kelni! Nem kapcsolják le-Tom
-Sajnáljuk de rengeteg más beteg várakozik-
-Engem nem érdekel más beteg... akkor adjanak ápolót és vigyük haza! Géppel együtt....kifizetem! -
-Micsoda? Az több millióba kerül-
-Nem érdekel...mondja meg mennyi pontosan és kifizetem-

4 hét telt el a baleset óta. Bill már 3 napja otthon van. A vendégszobát berendezték az ápolónak/orvosnak . Ideiglenesen ott lakik.
Bill az ágyán feküdt és még mindig egyenletesen lélegzett.
Tom volt mikor egész nap mellette volt. A párnáját igazgatta,betakargatta.
Mikor éppen  a kezét mosta Billnek kis vattával az ujjai lassan megmozdultak.Hirtelen felnézett rá. Bill szeme nyitva volt.
-Istenem- tátotta ki a száját Tom és a kis kapcsolóhoz nyúlt ami jelzett az orvosnak
-Bill! Hallasz?- mászott mellé Tom
Lassan bólintott. Ekkor lépett be az orvos
-Megtud szólalni? - kérdezte Billtől és a szemébe világított
Bill megrázta a fejét
-Milyen fájdalmai vannak? -
Bill lassan felemelte a kezét és a hátára mutatott

Gyors kivizsgálás. Tom közben felhívta Simone-t és... engem

-Felébredt! -kiabáltam Julietnek aki ideiglenesen nálam lakik míg teljesen rendbe nem jövök (főként lelkileg)
-Mennyünk! -vette fel a táskát és máris futottunk a kocsihoz

-Brian! - szaladtam oda
Üveges szemekkel nézett rám aztán elfordította a fejét! Juy felé
-Szia-Juliet könnyes szemekkel
Bill bármerre nézett mindig volt ott valaki. Vagy Tom,vagy az orvos vagy mi,így inkább becsukta a szemét
-Hagyjuk pihenni- küldött ki mindenkit Tom
Juy még egyszer visszanézett Billre. Azokba a gyönyörű barna szemekbe és ekkor jött rá,hogy valamit nagyon elrontott

Következő rész: Kiss me goodbye