Február eleje van.Olyan gyorsan telt az idő. Patrik hívásait mindig kinyomtam. Nem érdekelt ha kirúg vagy fenyeget. Kit érdekel ha már semmi értelme az életemnek? A Kaulitz ikrek megismerésével kezdődött csak igazán az élet nekem. Rendbe kell hoznom!
A párás ablakon végighúzva az ujjam nyomtam meg a csengőt. Egy családi pizzával a kezemben.
Bill egy fekete köntösben és papucsban nyitott ajtót. Haja hátrasimítva, smink és körömlakk nélkül. Mint egy normális hétköznapi férfi.
-Szia-mosolyogva mentem be
-Szia... -ásított
-Hoztam pizzát! A kedvenced-
-Nem vagyok éhes,de azért köszi-csukta be az ajtót
-Hogy vagy?- öleltem át
Nem ölelt vissza
-Jobban. Még 2 hétig pihenőn vagyok! Aztán mehetek vissza dolgozni-
-Értem.Emil?-
-Ő most pár dolgot elintéz...
-Juliet holnap jön haza 1 hétre. Nem akarsz vele találkozni?-
-Minek? Úgyis gondolom itt lesz a kis férjecskéje-
-Nem-vigyorogtam-egyedül érkezik. Gondoltam itt a lehetőség,hogy beszélj vele-
-Azt hittem,te jobban odavagy Andeáért mint értem-
-Te ezt,hogy gondolhatod? -

Megvonta a vállát és visszaborult a kanapéra

-Szóval... akkor összefuthatnánk holnap. Egy házibulira gondoltam,de ha neked még pihi van akkor inkább négyesben nálam lenni... főzőcskézni meg ilyenek- ültem mellé-
-Jó majd meglátom- feküdt a hasára és egy nagyot nyögött-auh
-Mi a baj?-
-Fáj a hátam-nyöszörgött
-Megmasszírozzalak?- mosolyogva
Bólintott
Feltoltam a pólóját és az oldalára tettem a kezeimet. Forró volt a teste.
-Hol fáj?-
-Mindenhol megmasszírozhatsz..de csak óvatosan. Nehogy megint kórházba menjek-
-Nyugi,élvezni fogod- vigyorogtam és lassan elkezdtem dörzsölni az ujjaimat az oldalában
Elégedett nyögésiből tudtam,hogy élvezi.

-Hát itt meg mi van?- dobta le a kulcsokat Emil
-Cshhh... már alszik- fordultam felé és lehúztam Bill pólóját
-Mit keresel itt?-
-Átjöttem megnézni mi a helyzet. És elhívni titeket holnap hozzám egy kis főzőcskézésre- álltam fel és odamentem hozzá
-Holnap sok dolgunk van-
-Brian nem mondta... -
-Mert ő még nem tudja. De köszi... majd ha ráérünk benézünk-
-Emil ne csináld már ezt! -
-Mit?- emelte fel a hangját
-Hogy ilyen ellenséges vagy, igen tudom,hülye voltam és iszonyat rossz érzés ez nekem is de felejtsük már el...-
-Mi lenne ha kiszállnál az életünkből? Hm? -

Pár lépést hátraléptem meglepetten. Tom nem ilyen volt. Gúnyolódtunk egymáson de az nem ilyen komoly volt. Nem tudtam,hogy ennyire nem bír
-A tiédből kiszállok! De Brian életéből nem! -vettem fel a cipőm
-Megtiltom,hogy vele legyél! - fogta meg a karom és a falnak lökött
-Csak verekedni tudsz? Szavakkal már nem megy? - löktem én is hátrébb. A kis előszobai asztalnak ment és a kedvenc családi váza a földön landolt
-Fuhhh most azonnal húzzál ki innen! - ragadott meg megint és az ajtó felé kezdett rángatni
Megfogtam a másik karját és abba kapaszkodtam. Vettem egy nagy levegőt és kitéptem a karjaimat az erősen szorító kezéből
Elé siettem és egy apró puszit adtam a szájára. Megállt és hirtelen azt sem tudta mit csináltunk. Ez is volt a célom!
Megfogtam az arcát és felpipiskedve csókoltam vastag ajkait,újra és újra.
Neki sem kellett több, ismét a falnak nyomott és vadul falta a számat.
Lihegve szakadtunk el. Mivel nem tudtunk volna mit mondani így megint egymásnak estünk. Ő a nyakamat szívta én pedig a fülét harapdáltam.
Bill krákogása zavart meg minket.
-Őhm... ne is figyeljetek rám... itt se vagyok- ment a fürdőbe
-Akkor én...most megyek- igazítottam meg a pólóm és elsiettem
Tom a szájába harapva ment be tesója után a mosdóba. Nem érdekelve,hogy éppen pisil
Becsapta az ajtót és neki támaszkodott
-Hugyozok! Nem zavar? -
-Láttalak már így... ne rinyálj...inkább mondd meg mit csináljak?-
-Tőlem kérsz tanácsot nő ügyben? - mosolygott és felhúzta a sliccét
-Igaz-
-Kösz bazdmeg! - csapta fejbe
-Szeretlek tesó... - mosolyogva
-Én is te kis nyomi- mosott kezet

Nevetve mentek ki. De ha tudták volna ,hogy a holnap már nem lesz ilyen boldog....