2 hete jelentette be Juliet a rendőrségen eltűnésem. Billéket is kérte,hogy segítsenek. Bill és Tom egész éjszaka tervezgették ,hogy hogyan vezessék félre a rendőrséget. Miközben én a másik szobába próbáltam kiszabadulni. A lábam és a kezem össze volt kötözve. A szemeimen és a számon  ragasztó. Egy rozoga széken ültem már 16 napja. Egy nap 2x bejött valaki és adott vizet meg valami ehetetlen szendvicset.

-Nincs semmilyen flopim... -halkan
-Ne hazudj - hajolt oda és ismét egy erőszakos csókot adott
-Ne csókolj már meg-fordítottam el a fejem-és légy szíves lazíts a kötélen mert már nagyon fáj a karom- nyüszögtem

Hátranézett. Tiszta lila volt a kezem. És remegett.
-Mindjárt jövök- ment ki Tom

*

-Kit érdekel?Nem nyaralni hoztuk ide- lett ideges Neil
-Basszus már... kutassuk fel az egész lakást és ha nincs másolat engedjük el-
-Túl sokat tud! Nem érted?-

Tom idegesen jött vissza.

-Sajnálom... nem lazíthatok-halkan és leült mellém a szivacsra

Sírva fakadtam. Már nagyon fájt mindenem. Minden erőm alábbhagyott.
-A szekrény alatt van egy kis rés a parkettában... ott van alatta a flopi...-

Tudtam,hogy azzal még nagyobb bajba kerülök,hogy elmondtam. De jelenleg az érdekelt a legkevésbé
Odaguggolt elém és kikötötte a kezem. Félve nyúltam volna a szememhez de nem tudtam mozdítani a kezem. Sose gondoltam volna,hogy ez lesz mivel a mozdulatok olyanok mint az anyanyelv. Egyszer megtanulod és utána már nem felejted el soha. De most rájöttem,hogy mekkora tévedés.
-Nyugi... mindjárt leveszem -fogta meg a kezem- hozok valami alkoholt...- sietett ki majd visszajött egy nagy üveg pálinkával-nagyon fog fájni... de ne sikíts kérlek ... harapj rá erre- vette le az ingét és a számba tette. Kinyitotta az üveget és lassan önteni kezdte a sebeimre. Azt hittem kitörik az összes fogam. Életembe nem éreztem még ekkora fájdalmat. Mintha valami szétmarná a kezem.
-Jólvan... kész.. most leveszem a kendőd... de kérlek ne ficánkolj és ne ordibálj-suttogta majd lassan lehúzta szememről a ruha anyagot.
Először nem láttam semmit annyira szokatlan volt a fény... majd jött a megvilágosodás.

*

-Még mindig semmi...semmi már 3 hete... - idegeskedett Juy
-Nyugi kicsim,minden rendben lesz- ölelte meg Andrea
-Hogy lenne minden rendben? -kiabált rá
-Ha idegeskedsz az árt a babának-
-Ne aggódj...nem is biztos,hogy a tiéd- fintorgott...de abban a percben meg is bánta