Weck mich auf diesem Traum

Mivel megígértem,hogy lesznek novellák így hoztam egy kis előzetest... sajnos még nem volt időm begépelni az egész novellát amit írtam így pici részleteket mondok el róla.

-Több részes lesz (3-4 biztos)

-Durva részeket fog tartalmazni (szexuális téren ... ) , így felkerül majd a +18-as karika

-Ugyan az a lány fog szerepelni benne mint a Deadly Game regényembe (Abigail)

Ha érdekel az egész akkor várj még 3-4 napot :P

Valamint jó hír ^^ A Deadly Game 2 szériáját hamarosan elkezdem folytatni ^^ lehet csak 1-2 rész lesz a folytatás amiben leírom mik történtek ezután... de lehet ,hogy nem :P

Na hello ^^ A szavazás egyértelmű végeredménye az lett,hogy szeretnétek folytatást... viszont nem lesz... 1-2 rész hamarosan lesz amiben leírom mik történtek ezután stb... csak nem akarom elrontani ezzel... szerintem ti is tudjátok,hogy egy idő után már erőltetett minden... a filmsorozatoknál is biztos tapasztaltatok már ilyet (: Viszont nem tűnök el... novellákat írok és persze mind felteszem... story egyenlőre nincs a láthatáron de az is lehet ... ötleteket szívesen várok ^^

-Várjon! Várjon-lihegve és felsietett a bíró mellé
Mindenki furcsán nézte. egy kócos hajú,szemüveges,halásznadrágos, 23 év körüli nő állt a bíró mellett... eleve tilos oda felmenni... de nem zavartatta magát
Tom felismerte.Talán 4 vagy 5 éve együtt voltak pár hétig. Emlékszik,hogy egy hatalmas vita vetett véget annak a csodás pár hétnek... Tom akkoriban eléggé agresszív volt
-Elnézést hölgyem...ide nem jöhet fel! -
-Bocsesz...elkéstem nagyon?-
-Eléggé...már lezártuk az ügyet-
-Lécives csak egy perc...-

Mindenkit levett a lábáról... bátor volt és nem érdekelte,hogy ki mit gondol... tovább folytatta
-Hölgyem... menjen ki kérem! -
-De ez fontos! Az ikrek ártatlanok... csak 5 perc! -
-Nem! - állt fel a bíró

A lány végig a sarkában járt. Be sem állt a szája
-Kegyetlen! Tudja meg! Kegyetlen amit művel! - kiabálta a fülébe
-Ha nem akar maga is büntetést kapni akkor menjen innen! -
-Attól még,hogy bezárja őket attól még a bűnös szabad lábon van és tovább öl! 5 percet kérek az életéből... kérem-
-Rendben... üljön le- ült vissza a helyére

A lány Tomra vigyorgott és leült. Ő is letette az esküt majd odaadta a bírónak a borítékot. Egy CD volt benne azzal a felirattal "ütős rock koncert Metallica módra!" Tele szivecskézve

-Maga szórakozik?- nézett rá a bíró

Gustav akarva akaratlanul is elmosolyodott
-Jah neeeem... csak... arra vettem rá...mert már áttettem a laptopomra... ha akarja majd megnézheti-mosolyogva
-Hölgyem....-sóhajtott
-Bocsesz... na de nézzük meg... mindent meg fog érteni...

Az egyik őr betette a lejátszóba és elindította

-Jó még az elején egy pici koncert rész... nem vagyok számítógép zseni-kuncogva

Ezután jött a lényeg. Mindenki tátott szájjal figyelt.
-Ez a férfi 3 napja minden nap ott ült a házam előtti padon ... nagyon furcsa volt mert amint elszívta a cigit jött a másik szál... egy fekete rablósapka lógott ki a zsebéből... így fogtam a kamerám és odatettem az ablakba...A halott férfi körülbelül 1-2 hete minden délután járt a házunkba... a 10. emeletre... Ott jól látszik mindkettő arca...kivehető ugye? És akkor most ott... a kuka mögött... -

Szörnyű volt végignézni... a vége felé már nem bírtam... előrehajolva takartam el az arcom. A mellettem ülő idegen nő vigasztalt. Tudtam,hogy Andreasnak szeretője volt és oda járt... de a legjobb barátnőm férje volt.

Amikor vége lett a kis videónak az őr visszatette a tokjába és odaadta a bírónak
A férfi intett Gustavnak aki odasietett. A lány (akiről később megtudtam... Samantának hívják) kijött és leült az üres székbe.

-Kérem álljon fel megint a két vádlott! Soha ilyen nem történt még... köszönjük,hogy behozta...bár késve... a szabályzat azt írja elő,hogy a büntetést 1 óra elteltével meg lehet változtatni... így a döntésem az,hogy Bill és Tom Kaulitz nem bűnös! Az igazi bűnöst megkeressük és megkapja méltó büntetését... az ügyet ezennel önöknél lezártam-ment ki

Sikítozva ugráltam Tom nyakába... nem tehettem róla! Egyszerűen szerintem én voltam a világ egyik legboldogabb embere. Nem érdekelt,hogy mit tett... semmi sem érdekel... VELE AKAROK LENNI! A kezemmel a nyakát öleltem a lábaimmal meg a derekát. A nyakamba bújt és úgy fogott meg.
Felemeltem a fejed és egy lágy csókot adtam a szájára... soha nem akartam,hogy vége legyen. Nagy nehezen lemásztam róla és Billt is megöleltem
-Hívd fel Juyt-mosolyogva adtam neki oda a telefonom
Azonnal tárcsázta... szipogva és remegve tette füléhez a telefont

-Szia kicsim...szerelmem...egyetlenem...szabad vagyok! -

Ugyan nem hallottam amit barátnőm mondott de tudtam,hogy ő is nagyon boldog... az elmúlt 2 hónapban nagyon nehéz volt neki...talán annyival könnyebb volt,hogy odaköltöztem hozzá...
-Igen picikém...hazamegyek...ne sírj jó? ne pityeregj... mert én is akkor sírni fogok... szerelmem hazamegyek...és azonnal elveszlek feleségül... - mosolyogva

Mindenki kiment. Georg is és Gustav is ott maradt...na meg a nap hős(nője)... Samanta
-Nagyon köszönöm-ölelte át Tom
-Ugyan ...nincs mit-mosolyogva
-De van! Ha te nem lennél... akkor 15 évre eláshattuk volna magunkat... nagyon hálás vagyok-
-Ez természetes... ne haragudjatok....mennem kell.
-Egyik nap felhívlak... menjünk el vacsorázni-
-Randizzunk?- vigyorogva

Tom rám nézett... Mosolyogva dobáltam be az italautomatába a pénzt...mikor visszadobta erősen csaptam a gép oldalába és már jött is a kávé.
Tomra néztem csillogó szemekkel és intettem neki egyet

-Őhm...nem... nekem van barátnőm! Mint barát-mosolyogva
-Értem...hát szerencsés nő...majd hívj-adott neki egy arc puszit és elsietett

Odamentem és hozzábújva ittam bele a kávéjába. Ahogy körbenéztem eszembe jutott minden közös élmény... és tudtam,hogy többé soha nem lesz semmi baj.
Bill Georgal beszélgetett míg Gustav telefonon tárgyalt a következő ügyféllel. Mikor letette mosolyogva odament Billékhez.
Tom lehajolt és megcsókolt.
-Mi lenne ha elmennénk hétvégén valamerre?-
-Persze...az jó lenne... - mosolyogva
-Leszel a barátnőm?- nézett a szemembe és a fülem mögé simogatta a hajam
-Szívesen- bújtam a nyakába és belecsókoltam aztán mi is csatlakoztunk a többiekhez

-Azta szereted a gitárokat?- nézte meg Tom Georg kulcstartóját
-Hogy szeretem e? Viccelsz? 12 éve basszus gitározom-mosolyogva
-Komolyan? Én 10 éve gitározom! -csillant fel a szeme
-Dobolok! 8 éve... mondhatni a szerelmem- Gustav nevetve
-Komolyan? Bill imád énekelni... vagy 300 dalszövege van- Tom

Bill mosolyogva nézett végig a 3 fiún. Annyira egy hangon vannak... Összepasszolnak és érzi,hogy talán most kezdődött csak az élet... egy örökre szóló barátság kezdete. Vagy annál több?

-Alapítsunk egy bandát-Bill

VÉGE
______________________________________

Hmmm ez az első storym amit végigírtam ^^ Nem tudom,hogy ki mire számított vagy,hogy mi lesz a vége. Nagyon szépen köszönöm azoknak az embereknek akik állandóan hozzászóltak vagy elmondták a véleményüket. Lenne rengeteg ötletem a folytatáshoz de ahhoz kéne a ti véleményetek. Nektek mi a tippetek. Mi lesz ezután?  Szavazzatok bátran :P Akartok folytatást vagy nem? :D A válaszokat vagy a kommentekbe vagy a chetbe várom ^^

Puszi (K)

1 hónap és 3 napja vannak bent az ikrek. Egyre lehetetlenebbnek tűnik a kijutás... Egyre nehezebben bírják már a benti "életet". Billnek rettenetesen hiányoznak a picik. Juliet hoz róluk rendszeresen képet. Bill tudja,hogy nem szabadna de ilyenkor mindig elérzékenyül
-Elég a pénz? -
-Persze... mindent köszönök-
-Ha nem lenne elég ott van pár díj... nagyon sok pénzért el lehet adni-
-Bill kélek nyugodj meg...nincs otthon semmi baj-mosolyogva
-Ki akarok menni innen- remegő szájjal nézte Juliet arcát
-Ki fogsz...és elveszel feleségül- mosolyogva próbálta nyugtatni Billt de már neki is nehéz volt sírás nélkül
-Az biztos-mosolyogva

Egy szőke,szemüveges férfi lépett be a rendőrségi kapitányságra. Pár papírt leadott majd ment is a börtönbe beszélni a 2 "ügyfelével".

-Jó napot...Bill Kaulitz-mutatkozott be Bill-Ő pedig a tesóm.Tom Kaulitz
-Örvendek... Gustav Schäfer... én fogom magukat védeni az ügyben...de fontos,hogy mindent őszintén elmondjanak nekem! Ha mindent elmondanak garantálom ,hogy kiszabaduljanak... soha nem vallottam még kudarcot-mosolyogva és helyet foglalt az ikrekkel szemben

Bill és Tom mindent elmondtak. Szó szerint. Elejétől a végéig. Az megismerkedésünktől az elrablásomig.

-Rendben,köszönöm,hogy elmondtatok mindent.Én felhívom őket és elindítom az ügyet. Ti meg nyugodjatok meg-mosolyogva Gustav
-Köszönjük-Bill és kezet fogott vele

*
Síri csend volt a teremben. Néha köhögött valaki ,de több nem nagyon volt.Tom hátrafordult és rám nézett.
Bólintottam egyet és mosolyogva néztem én is a szemébe.

-Abigail Peterz! Kérem jöjjön ide!-Gustav
 Odaültem. Az eskü után neki is kezdtünk

-Tom és Bill Kaulitz elrabolta önt?-
-Igen...-
-Bántotta önt valamelyik is?-
-Nem! Sőt... Tom szabadított ki.Billt sose láttam ott-
-Milyen a kapcsolata velük?-
-Bár elraboltak...Ők mégis közel állnak hozzám.Bill az egyik legjobb barátom... Tom meg... Tom a szerelmem-

Nem mertem Tomra nézni...így is elég vörös lehettem. Gustav rám mosolygott és bólintott egyet

-Köszönöm szépen...
-Még szólhatnék pár szót?-
-Persze... de ezt is jegyzőkönyvbe veszik...ugye tudja?-
-Igen-halkan
-Akkor mondja csak
-Biztos vagyok benne ,hogy nem ők voltak azok... a halál eset körülbelül hajnalban történt... Juliet küldött nekem egy hangfelvételt... ő nem lehet most itt mert a pici babáira kell vigyázni...akik egészségesek és gyönyörűek ... Bill az édesapa... vagyis...az egyiké ... szóval ezen a felvételen hallható ,hogy Bill telefonált Juliettel ...  Juliet vizsgálaton volt és azért hívta Bill... szeretném ha meghallgatnánk... és még azt is szeretném elmondani,hogy a munkájukhoz tartozott,hogy elraboljanak ... de egy újjal se nyúltak hozzám... és semmi okuk nem lett volna arra,hogy megöljék-
-Köszönjük... foglaljon helyet-Gustav és kinyitotta nekem az ajtót

Tom rám mosolygott. Leültem mögé. Kezem lábam remegett... hoztak egy magnót és lejátszották a felvételt...
Gustav  és a bíró hosszan tanakodott. Mindenki izgatottan várta a végeredményt... Bill és Tom egymás kezét fogva nézték ,hátha le tudnak valamit olvasni a bíró szájáról.

-Kérem mindenki maradjon csöndben! A döntést meghoztuk... Bill és Tom Kaulitz kérem álljanak fel-bíró
Felálltak.Még mindig egymás kezét szorongatva.
-Bill és Tom Kaulitz,bűnösnek nyilvánítom önöket! 15 év letöltendő büntetésre ítélem önöket! A tárgyalást lezárom-

Ekkor csapódott az ajtó és egy nő szaladt végig... egészen a kis kapuig. Átlépett felette és a bíróhoz szaladt. egy hatalmas borítékkal a kezében
_______________________________________________

Komikat ^^

http://www.formspring.me/AndroiDorkaa

A csendes folyosókon hangos cipődobbanásra lettek figyelmesek. 2 rendőr érkezett a 382-es kórterem elé. Bekopogott majd bement az egyik.
-Jó napot...Bill Kaulitz?-
-Igen...én vagyok az-

A férfi odalépett és hátratette Bill kezeit majd bilincset tett rá

-Jogában áll hallgatni. Bármi, amit mond, felhasználható Ön ellen a bíróságon- vitte kifelé
-Mi ez? Ez valami félreértés... mi folyik itt?-

Amint kivitték Billt a másik rendőr bement Juliethez

-Mi folyik itt? Miért vitték el?- idegesen
-Szeretnénk kikérdezni önt...Észlelt bármiféle különös dolgot Billben ez alatt a pár hét alatt?-
-Igen...ideges volt a szülést illetően, valamint nem nagyon beszéltünk... miért?-
-Gyilkosságot követett el! -
-Hogy mondja? Ez biztos,hogy nem-
-A nyilvántartásban az szerepel,hogy Bill Kaulitz fél éve még bérgyilkos volt de ezt abbahagyta...így már nem volt joga megölni Andrea Maurust-

Juliet a név hallatán felült. Meg szólalni nem tudott. Könnyek szöktek a szemébe és a pulzusa egyre nőtt.

-Nem halhatott meg... képtelenség... nem! NEM! - kiabálta

Bill lánccal a kezén ült le a székre. Juliet nyúzott arccal ült vele szembe az üvegablak mögött... suttogott egy sziát és a telefonhoz nyúlt

-Szia-Bill halkan
-Hogy tehetted ezt?-
-Esküszöm nem én voltam! Higgy nekem. -
-Miért csak úgy véletlen téged gondoltak gyilkosnak? Lett is volna okod megölni-
-Mi?- lett ideges és az asztalra csapott
-Mondjuk,hogy megszerezz engem-
-Tudod mit?Erre inkább nem mondok semmit... de nem én voltam és ha kiderül már bánhatod,hogy ezt mondtad-dőlt hátra a széken
-Tomot is behozták... -
-Mi?Miért? - hirtelen felült és az ablakhoz hajolt
-Mert,hogy segédkezett a gyilkosságban...Bill kérlek nézz a szemembe és úgy mond,hogy nem te voltál-sírta el magát Juliet

Bill az üvegre tette a kezét és úgy nézett Juliet szemébe

-Nem én tettem! Nem én öltem meg őt! Nem én voltam az-
-Re...rendben,hiszek neked-tette ő is oda a kezét
-Most mindjárt mennem kell...motozás van,de legközelebb mindent elmondok...jó? -
-Mi mindent?-
-Ezt az egészet...az eddigi életem... mindent-
-Rendben... ugye nem bántanak téged itt?-
-Nem... a picikkel mi van?-
-Besárgultak,így még bent maradnak 1 hétig...-
-A táskám bal zsebébe ott a kulcsom... emlékszel mikor múltkor mutatni akartam valamit?-
-Igen...-
-A vendégszobából gyerekszobát csináltam és vettem pár ruhát , az elég lesz... a széf kódomat kérdezd meg anyától és ott van pénz-
-Bill...-halkan
-Kérlek... én meg amint tudok hazamegyek! Csak bízz bennem-
-Bízok! Szeretlek - sírva
-Szeretlek- mosolyogva és letette a telefont

Integetett még egyet majd az ajtóhoz lépett. Az őrök ráncigálva nézték át nem e rejtett el valamit.

*

-A hétvége még se jön össze... Barátnőmnek kell segíteni mert a párja börtönbe ment-
-Nyomorék... megdug valakit aztán börtönbe megy-fintorogva
-Mi van? Na jó most hagyd abba! Ne hívd nyomoréknak! - keltem fel idegesen

Meg se tudott szólalni. Én is meglepődtem rajta. Mióta nálam van eléggé elbunkósodott.

-Most megyek... neked meg dolgozni kell menni...majd beugrok érted 5-re-vettem fel a cipőm
-Nem kell...ma haza megyek-vette fel a táskáját és már ment is

Juliethez siettem. Az ajtón alig tudtam bemenni. A földön hevert minden.

-Hello! -szóltam fel az emeletre

Nem válaszolt csak pár perc múlva jött le az emeletről
-Szia-halkan-elaludtak-

Megöleltem és magamhoz szorítottam.
-Ne legyél szomorú... ha nem Bill a bűnös akkor kiengedik-simogattam a hátát
-Hallottam már olyanról,hogy nem ... és Tom is bent van-

Megfogtam a vállát és eltoltam

-Hogy Tom? De... de ő miért?-
-Mert,hogy állítólag segített Billnek-
-Ne már! Tuti nem ők voltak.-

Matt sírt fel hangosan aminek köszönhetően Emily is keserves sírásba kezdett.
Felmentünk és én Emilyt , Juy pedig Mattet vette fel.
A kislány hatalmas könnycseppekkel bújt a nyakamba.A hátát simogattam és lassan ringattam

*
-Kérem álljanak fel-bíró

Mindenki felállt. Bill és Tom letette esküjüket majd kezdődött a faggatózás
Mikor Billt kérdezték ki én végig Tommal szemeztem. Nem haragudtam már rá.Próbáltam elhinni,hogy nem ők voltak.
Engem is kikérdeztek

-Mikor találkozott utoljára Tom Kaulitzal?-
-Kb.2 hete nálunk volt... -
-Bántotta már valaha önt?-

Tomra néztem majd rögtön rávágtam egy "nemet" . Ha hezitálok csak kihúzza belőlem az igazságot
-Bill is és Tom is egy nagyszerű ember...segítőkészek,biztos vagyok benne,hogy nem ők voltak

Mielőtt még elvitték őket odamentem Tomhoz és egy lágy csókot adtam szájára. Mosolyogva puszilta meg a homlokom és eltűnt a vas ajtó mögött.

-Puszilok mindenkit... a piciket is... Julietet is- mondta Bill elcsukló hangon és ő is adott egy puszit a homlokomra majd ő is eltünt az ajtó mögött
 

Bill kétségbeesetten nézte a 2 babát. Folyton azt mondogatta,hogy ilyen nincs. Nem lehet az ő gyerekük... nem ő az apa
-Végig hazudtál nekem! - Bill
-Én nem! Esküszöm,hogy a tiéd! -
-Hiszen a lány félig néger! - kiabálva- Andreáé
-Hogy ha vele nem feküdtem le pont akkor? Nem lehet az övé! -sírva

A kis törpék egymás kezét fogva aludtak. Nem is gondoltál volna,hogy közben kint milyen vizsgálatok folynak. A folyamatos vizsgálatokat nagyon jól tűrték.
Juliet mosolyogva ringatta mindkettőt és nézte a két gyönyörű arcokat

-Meg vannak az eredmények-jött be az orvos-Sandra...behívná Bill Kaulitzot?- szólt az ápolónak

Pár perccel később már feszülten várakoztak. Bill kezében a pici Emily

Bill az elmúlt 2 napban végig gondolta az egészet. Nem zavarná ha nem az övé lenne csak Juliet engedje,hogy együtt felneveljék.
Az orvos eltette a lapot és inkább saját szavaival kezdett neki.

-Nem tesók-szólalt meg
-Mi van? Már hogy ne lennének? Egyszerre érkeztek-
-Igen... de nem egy embertől vannak. Bill Kaulitz maga Matt édesapja , Emilynek pedig más... ez iszonyatosan ritka , talán ilyen egyszer fordult elő eddig. A nő egymást követően lefeküdt 2 férfival és egyszerre fogant meg a kettő-

Juliet és Bill köpni nyelni nem tudott.

-És ez...ez mit jelent?- Juliet
-A többit már el lehet intézni egymás között...nem kell hozzá semmilyen engedély,hogy Bill Kaulitz megtarthassa Emilyt... csak pár papír aláírása... de ha tudja ki a másik apa akkor szerintem célszerű lenne szólni neki-

Juliet szégyenkezve nézett magára. Egy útszélinek képzelte magát aki fűvel - fával összefekszik
Billre nézett félve aki nagy szemekkel nézte Emilyt

Most mire gondol vajon Bill? Utálja ezért a kislányt vagy megvet engem? Talán visszaadja a babát és elmegy úgy ,hogy soha többé ne lássam?
Ezek futottak végig Juy agyában.

Bill mosolyogva adott egy apró puszit Emily pofijára.

-Hogy is utálhatnálak,ha egyszer ilyen gyönyörű szemekkel nézel rám-mosolyogva és megcirógatta az arcát
-Szeretném ha te lennél mindkettő apukája-
-Az vagyok...alá fogom írni azokat a papírokat. Nem vehetitek el tőlem egyik babát sem és nem is választhatjuk el őket... -nézett Juyra
-Eszembe se volt...pláne,hogy 1 hónapja nem láttam Andreát... -

Vigyorogva mentem be a kórterembe. Juliet éppen etette a csöppségeket

-Istenem hát de gyönyörűek... szia Matt... az a haj- olvadoztam
-Ugye? Olyan helyes lesz mint az apja-mosolyogva

Bill kihúzta magát és leült Juliet mellé az ágyra

-És akkor most mi lesz veletek?- néztem Billre
-Összeköltözünk... aztán majd lesz valami...de két gyerekre nem tud egy ember vigyázni...ahhoz 4 kéz kell...ugye rosszcsont?- mosolyogva fogta meg Emily kezét

Éjszaka mindenki nyugovóra kért. Néha egy egy orvos vagy ápoló járta végig a kórtermeket. A 3. szinten lévő folyosó kivétel volt. Hangos kattanások. Vakufények.

Nevetve kentem végig a barack színt. Zöld munkás ruha volt rajtunk.
-Ott kimaradt egy pötty- kuncogva kente bele a hajamba
-Héé tudod milyen nehezen jön ki majd a hajamból?-pufogva
-Jól áll- mosolyogva
-Köszi...na gyere adj egy csókot...- hajoltam oda

Tom vigyorogva lehelt puszit a szám szélére
-Letusolhatok itt? Körülbelül fél órám van arra,hogy odaérjek a postára-
-Persze... tényleg jött levelem?- tettem le az ecsetet
Ő már a fürdőből beszélt ki.
-Nézd meg... a második reteszbe van-

Bementem a fürdőszobába és a kádba nyúlva megmostam a kezem. Vigyorogva nézett rám. A hajáról levettem egy kis habot és azzal szedtem le a festékeket a kezemről
-Azt mondta Lory ,hogy fizetésemelést kapok- mondta miközben megmosta minden kis zegzugát
-Az jó...mit szólnál ha hétvégén elmennénk valamerre... kirándulni-
Bólintott majd adott egy hosszú csókot

-Hahó! Van itt valaki?- szólalt meg egy férfi hang a bejárat felől
-Jövök-töröltem meg a kezem és kimentem

Tom állt előttem.Pár papírral a kezében
-Szi...szia-halkan és végignézett rajtam-átalakítás?
-Hello...igen...kifestjük a nappalit
-jük?-nézett körbe
-A párom és én-

Látszott rajta,hogy meglepődött
-Párod?-
-Párom!-
-Huh...picit sietsz-vette le a táskáját és a postás batyu mellé tette
-Hogy mondod?-nyíltak ki a szemeim
-Pár hete még velem bújtál ágyba-dörmögte az orra alatt
-Mielőtt még elraboltál volna...akkor még veled voltam-
-Hányszor kérjek még bocsánatot?-
-Már nem haragszom...mit hoztál?-
-Hogy hívják?-
-Parancsolsz?-
-Hogy hívják a fiúd?-
-Tom

*
-Bill gyere értem... megindult a szülés-szólt bele a telefonba Juliet

Bill lecsapva a telefont vette fel a kocsikulcsot és száguldott szerelméhez.
Juliet kint állt az ajtó előtt egy nagy bőrönddel és a hasát fogta. Bill odaszaladt és megfogta a kezét

-Most ilyenkor mit..mit kell tenni?-remegve
-Basszus Bill ... vigyél be a kórházba!-
-Kórházba?-
-KÓRHÁZBA-sikítva a nő
-Jah... kórház...hát persze...ott kell szülni-vette fel a bőröndöt és segített beülni Juynak

Ez a 2 óra Bill számára végtelenségnek tűnt.Juliet nem engedte be a szülőszobába. Tudta a lány,hogy ezt majd meg fogja bánni hiszen Bill az apjuk ,de nem volt képes Bill szemébe nézni. Bill ujjait tördelte. Csoda,hogy nem törte le őket. Fel s alá járkált és minden egyes orvostól megkérdezte mi történik éppen bent. Még attól is aki nem onnan jött ki. Azok az orvosok fintorral az arcukon mentek el mellette.

18:43 perckor megszületett Matt és Emily
Matt gyönyörű dús hajáról volt felismerhető, az első pár percben sírt majd mikor meglátta Juliet pityergő arcát azonnal abbahagyta
Emily meg... cappuccino baba lett

Juliet felszisszenve nézte a monitort.
-Gyönyörűek és egészségesek... mikorra van kiírva?-
-Január 9-
-Az már csak 1 hét... -
-Bizony... gondolja,hogy minden rendben lesz?-
-Ez magától és a kis lurkóktól függ... a lényeg,hogy ne stresszeljen és akkor minden rendben lesz...-mosolyogva törölte le a nagy pocakról a zselét

*

Bill fel s alá járkált a kórterem előtt.

-Na?-esett neki izgatottan amint kiért Juliet
-Minden rendben... -halkan és elment mellette
-Hazaviszlek... meg meg... mutatok pár dolgot amit vettem... remélem tetszeni fog-
-Ha nálad van a lakásba akkor nem megyek-szállt be a kocsiba
-Ne csináld már ezt! -szállt be ő is és elindította a motort
-Mit? -emelte fel a hangját
-Jó csinálj bármit csak ne húzd fel magad... az kárt tehet a babákban-
-Nem húzom fel magam csak egy dolgot nem értek...hogy miért pont Abby?-
-Mert ő lopta el a flopit...és mert van egy főnökünk... aki ezt a feladatot adta. De hidd el mi is nagyon megszerettük-
-Azért raboltátok el... és basszus már, miért kellett ezt tenned velem Bill?- kezdte el csapkodni Bill vékony kezét és keservesen felsírt

Bill megállt az út szélén és a lány felé fordult. Egy picit hagyta,hogy a lány kitombolja magát. Juliet pár perc múlva lihegve borult Bill mellkasára
Bill gyengéden átölelte szerelmét és a hajába puszilt

*

Tom minden egyes nap virágcsokrokat küldözgetett nekem. Az elején mindet kidobáltam aztán a 10. csokrot vázába tettem. Egy pici borítékot dobált mindig a postaládámba mellé. Általában hívj fel szöveg volt rajta.
Ma is ugyan úgy vártam a virágot. 10 percenként kukucskáltam ki az ablakon,hogy mikor jön. Persze haragudtam rá és legszívesebben ugyan azt tettem volna mint ő velem. Éppen kapcsolgattam a televíziót mikor hallottam ,hogy valaki bedobott valamit a postaládába. Felpattantam és kiszaladtam. Felrántottam az ajtót
-Szia Tom... -halkan és egyben csalódottan
-Jó napot hölgyem... esetleg vár valami fontos levelet?-
-Áh...nem lényeg... hogy vagy?-
-Megvagyok! És ön?-
-Tökéletesen... nagyon hideg van... gyere be egy teára-húztam be majd a konyhába siettünk

Tom a postásom. 17 éves és diákmunkán van. Nagyon jól el lehet vele beszélgetni...

-Mennyi keresel?-
-Pár Eurót hetente... épp elég arra,hogy anyának segítsek -
-Apukád?-
-Nem ismerem... -
-És van tesód?-
-Van. 3 kis tesóm és 2 nagy...-
-Én eddig erről miért nem tudtam?-
-Nem tetszett kérdezni- szürcsölt bele a teába

1 éve már biztos ismerem még sem tudok róla semmit... lefogadom ő mindent tud rólam.

-Lenne egy kis munkád... ha segítesz jól megfizetem-
-Nekem arra nincs időm...-
-Egyszeri munka-mosolyogva
-És miről lenne szó?-
-Segíteni kéne picit átrendezni a lakást-
-Ez nem egy napos munka-nézett körbe
-Tudom de tényleg jól megfizetném-
-Nem fogadhatom el a pénzét-

Mosolyogva töltöttem neki még teát
-Mivel tudnálak rávenni?- hajoltam egyre közelebb